Ti boldogok vagytok?

Ahogy előttem is írták, mondhatom, hogy boldog vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy folyton a fellegek felett járok, inkább egy általános elégedettséget takar. Jobbára. :)

Mert időnként elkapnak sötét gondolatok, ilyenkor irigykedve gondolok vissza fiatalabb önamagamra, amikor még naivan olyan sok minden lehetségesnek tűnt fel előttem. Mára tisztában vagyok vele, mi mindenre nem vagyok képes (40 éves, középkorú vagyok – borzasztó ez a szó, és nem is érzem magam ennek, de elfogadom, hogy a társadalom szerint ez rám a jó kifejezés :)).

Szerintem a „boldogság” egyik titka az önismeret, hogy el tudja fogadni az ember a saját korlátait, és ezeken belül éljen a lehető legszabadabban. Szerencsére olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel segíteni tudjuk egymást a nehéz időszakokban, számomra fontos a kommunikáció (hogy ki tudjam beszélni a dolgokat) és a humor (amely révén kívülről tud az ember rátekinteni a saját „nyomorára”).

Mivel sokat beszélgetek emberekkel, rájöttem, hogy „mindenki a maga szintjén nyomorog”, vagyis nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen problémája, ergo nem irigylek senkit.

Hozzáteszem, elég cudar gyerekkorom volt, sok veszteség is ért, talán ezért is tudom értékelni azt, amim van.

Mindehhez persze hozzátartozik az is, hogy sok évi tisztességes munkával a szakmámban jó lettem, szeretem csinálni, és bár nem vagyok igazán jómódú, nem is nyomorgok.