Szerintetek én antiszociális személyiség zavarban szenvedhetek?

Régen engem is szociális fóbiával kezeltek, évekig szedtem gyógyszereket, de persze nem lett jobb, mert elkerülővé váltam. Az életet pedig nem lehet elkerülni. Naná, hogy folyton szorongani fog az, aki megpróbálja elkerülni az élettől elidegeníthetetlen társas helyzeteket. Mivel a félelmet nem lehet teljesen kizárni, ezért az egyetlen észszerű válasz, hogy szembenézünk az élettel a szorongásaink ellenére. Ha eddig "fight or flight" helyzetbe kerültünk, a menekülést választottuk. Próbáljuk ki a küzdelmet is, és bárhogy is sikerül, ne legyünk túl szigorúak önmagunkkal.

Le kell építeni a hibás működésmódot, és egészségesebb automatizmusokat kell a helyükre tenni; kezdve ilyen faék egyszerűségű dolgokkal, hogy a másik emberre figyelünk beszélgetés során, nem pedig magunkra. Kérdéseket teszünk fel neki, őszintén érdeklődünk. Figyelünk a testtartásunkra. Stb. Először nekünk magunknak kell elhinnünk, hogy bízunk önmagunkban, hogy magabiztosak vagyunk. Ez a nagy recept. Ha az ember szándékosan elkerüli ezeket a helyzeteket, azzal csak bebetonozza a szorongását. Ez pedig nem lehet egy értelmes élet fundamentuma, hogy "kerüljünk el minden társas helyzetet".

Én is az önsegítő könyveket, videókat ajánlom, de az igazi áttörést az jelenti, hogy nemcsak meghallgatjuk, elolvassuk őket, hanem alkalmazzuk is a bennük foglaltakat. (A puszta elmélet gyakorlat nélkül szinte semmit sem ér. Azzal áltatja az olvasót, hogy ő próbálkozik, és elindult a fejlődés útján, holott még a szobájából sem lépett ki. Ezért fontos, hogy amit megtanulunk, alkalmazzuk is, akkor is, ha legszívesebben megfutamodnánk.) Ajánlok pár könyvet, amik elég gyakorlatorientáltak:

[link]

[link]

[link]