Hogyan tudok ezen a tulajdonságomon változtatni?

Leirom pár mondatban az életemet, így könnyebben tudnátok nekem tanácsot adni. Anyukám első szülött gyermeke vagyok, de születésem után 2-3re szétmentek apámmal. Ezután összejött egy másik férfival akitől 2 gyereke született és ekkortól megszünt a kapcsolatom apámmal, mivel messze költözött az otthonomtól. Évente 5-6 alkalommal találkoztunk csak. Az otthoni körülmények jók voltak, de a nevelőapám nem nézett semmibe. Csak felszinesen foglalkozott velem, azért hogy anyám szeresse. A gyerekkoromat szinte a szobánkban töltöttem. Kiváló nevelést kaptam anyámtól, de az a plusz hiányzott; egy gondoskodó apa, aki férfivá nevelt volna. Jó persze felvetülhet az, hogy akkor lehettem volna annyira belevaló hogy férfivá váljak magamtól. De egyszerüen nem tudtam, mert egész kiskoromban éreztette velem a nevelőapám, hogy megtürt személyként tekint rám. Anyám mindig kiállt mellettem, de mivel ott volt már két gyerek rajtam kivül. akinek az apjuk adott enni a szájába, ezért nem léphette meg azt a lépést hogy elhagyja. Emiatt a suliban visszahúzodó lettem. Voltak barátaim, de nagyon felszinesen.

Majd közel 10 év után visszaköltözött apám a városba. Ekkor voltam hetedik osztályos. Azonnal szoros lett vele a kapcsolatom. Ő volt az egyetlen, aki feltétel nélkül ragaszkodott hozzám, annak ellenére hogy egy csendes visszahúzodó gyerek voltam.

Majd nyolcadik osztályos lettem. Ekkor még nem tudtam, hogy az az év lesz életem legrosszabbikja. Decemberben, egy héttel anyám és öcsém szülinapja előtt jött a hír: anyám arcában rossz indulatú daganatot találtak. Januárban kezdődtek a kemoterápiák és egy házban maradtam azzal, akit a legjobban utáltam/utálok ezen a világon. Amikor anyám egyre betegebb lett, a nevelőapám elkezdett komolyabban inni. Az ital miatt agresszív volt, ezáltal a haragját rajtam adta ki. Nyírt faragott, állandóan szekált. Nem láttam semmilyen kiutat, ezért amig anyát a korházban kezelték, én addig apámnál laktam. Ekkor mindenki támadott, mert senki nem tudta, hogy a nevelőapám iszik. Azt mondták biztosan kitalálom, csak hogy apámnál lehessek... pedig ez nem így volt. Amikor anya hazajött hazaköltöztem, de mivel nem jöttem ki a férjével, ezért egésznap apámnál voltam. Büntudatom volt, mert amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám anyámnak én nem voltam mellette.

Májusban már a ballagásomat terveztük. Már kibéreltük a helyet, zenészeket rendeltünk. Anya is a helyzethez képest jól nézett ki, ő is várta már a nagy napot. Erősnek látszott, pedig belül már fel volt készülve a legrosszabbra.

Május közepén elment a kezelésekre, de megszokott egy hétnél tovább volt távol, amit nagyon furcsáltam. A családból senki nem akart erről beszélni. Már tudtam, hogy baj van. Próbáltam faggatni mindenkit hátha többet megtudok. Majd a nagybátyám nem tudta tovább magában tartani és elmondta, hogy anya kritikus állapotban van és max. 2 hónapja van hátra.

Május végén meglátogattam, de ekkor már nem volt beszámitható állapotban. Nem tudott már beszélni se.

Rá 2 napra apámnál aludtam, amikor jött a hír, amit a mai napig nem tudtam feldolgozni: a nő akinek az életemet köszönhetem itt hagyott. Egy világ tört össze bennem. A tanév végén nem volt se ballagásom. Anyám temetése után apámhoz költöztem

Az általános iskola végén komoly drogfüggő lettem. Apám akárhogy próbált ez ellen tenni, akkor sem tudott semmit sem tenni. Rehhel leléptem otthonról, majd este hazamásztam valamikor. Elpártoltak mellőlem a barátaim és hirtelen lecsúszott, semmirevaló emberek közt találtam magam. Amúgysem voltam egy beszédes, belevaló gyerek ezek után ez még rosszabb lett. Az anyagosok is csak, azért foglalkoztak velem, mert volt cuccom és megosztottam velük.

Teltek-múltak az évek, az emberek sorra forditottak nekem hátat. A drogosok is leráztak, mert annyira csendes lettem, hogy nem egyszerüen nem lehetett velem beszélgetni. Néha szóltam valamit, de nagyon szűkszavú voltam. Ezután egyedül cuccoztam, addig amig egyszer besokaltam és majdnem meghaltam. Ez volt fél évvel ezelőtt. Ekkor eldöntöttem, hogy ez nem élet és végetvetettem ennek az életmódnak. Közel 4 év után leküzdöttem a függőségemet. De a szűkszavúság megmaradt ezután is. Emiatt bolondként híresültem el a városban. Egy barátom sincs és a fent említett ☝️ tulajdonságom miatt még apámmal se tudok normálisan beszélgetni. Persze azért szót váltunk, de mégsem az igazi.

Megszeretnék változni. Az az álmom, hogy egy nagy dumás, humoros, jó eszű, közösségi srác legyek. Jelenleg ennek pont az ellenkezője vagyok, de még csak 18 éves vagyok, szóval még bármi megtörténhet.

Végezetül annyit irnék, hogy nem sajnáltatás céljából osztottam meg a történetem veletek, szimplán csak azért, hogy tanácsokat adjatok. Kicsit több lett, mint pár mondat, de muszáj volt már ezt kiirnom magamból, mert már régóta emésztette ez a lelkem.