Mennyire ciki hogy nem tudok még cipöt venni se magamnak 26 évesen?

Nekem is vannak hasonló problémáim (autizmus), de már nem okoz akkora problémát megszólítani egy eladót pl, ha nem találok valamit, vagy útbaigazítást kérni.

Mitől félsz amugy? Mármint, mi az, ami miatt nem merted megkérdezni?

Lehet, hogy a kérdező tényleg beteg, nem kéne mindennek elhordani. Agorafóbia, pánikbetegség, szorongás, akármi lehet, még az is esélyes, hogy ő sem tud róla. Nekem is pánikbetegségem van, és ha tömegbe tör rám, akkor valami borzasztó.

Kérdező, ha ciki, ha nem, ha nem tudsz megkérdezni egy eladót, függetlenül attól, hogy mi gátol benne, tényleg hívj el valakit. Azzal, hogy bolyongsz, csak azt éred el, hogy még több negatív tapasztalatod lesz a dologgal kapcsolatban, és még annyira se lesz kedved egyedül menni legközelebb.

Esetleg azt tudod csinálni, hogy elhívsz magaddal valakit, és először várjon meg az ajtóban. Így tudni fogod, hogy van ott valaki, akihez fordulhatsz segítségért, ha nem jönne össze a dolog.

Jaj, azért nem vagyok ennyire klinikai eset, de én is tudok érdekes dolgokat produkálni, pláne hogy utálok vásárolni. 25 évesen ébredek rá olyan dolgokra, hogy basszus, én még sosem voltam anyámék nélkül optikában, sose hívtam vízvezetékszerelőt, sose szereltem fel csengőt, sose vettem bakancsot, stb.

Azért cipőt venni elsőre nekem is sikerült egyedül mondjuk :D De nyugi, előtte én is alaposan körbekérdeztem ismerősi körben, hogy hova érdemes benézni...

Amit még érdemes csinálni, hogy nézegeted a plakátokat meg a reklámújságokat, aztán ha tetszik mondjuk egy cipő, akkor célirányosan rá lehet repülni a boltban.