Miért ilyen elégedetlenek a mai fiatalok?

Mert ők annyi mindent látnak, amiket mi nem. Amikor én voltam gyerek nem volt Internet, vagyis nem volt széles körben. Középiskolásként kezdtük használni, de nem volt közösségi média, csak konkrét infókat kerestünk.

Most meg láthatod, hogy a világ minden részén, hogyan élnek a gazdag gyerekek, fiatalok, elárasztják képekkel, videókkal a netet. Ehhez hasonlítják sokan az átlagos életüket, és ettől irreális igényeik, elvárásaik lesznek.

Miért, szerinted normális dolog lenne lakás és közlekedési lehetőség nélkül élni? És akkor mit kellene csinálni? Kéregetni?

A másik meg, hogy lassan mindegy lesz, hogy mit csinál a fiatal, sehogy nem tud összeszedni egy lakásra valót...

#4

Szerencsés vagy, nekünk szülői segítséggel PLUSZ némi örökségből PLUSZ több év gályázás után lett egy mobilházunk. "Normál" házról már évekkel ezelőtt lemondtunk. Nincs 40 alatti ismerősöm, akinek "rendes" ingatlanja van, egy kivétellel, ott is örökség plusz egy többmilliós baleseti kártérítés tette lehetővé egy garzonlakás vásárlását. És nem BP-n élünk.

Mi nem elégedetlenkedünk, van tető a fejünk felett, elégedett vagyok a saját életemmel, de ettől függetlenül kvázi lehetetlennek tartom 40 alatt a saját ingatlan vásárlását, hacsak nem történik valami rendkívüli.

Nagyon sokat kell letennünk az asztalra, talán többet is, mint valaha. Plusz nagy a nyomás rajtunk, mint már előttem írták is, látjuk, hogy van sokkal jobb élet, létezik még akár a kevés munka - sok pénz is; látjuk, hogy a szüleink kiégettek, reményvesztettek, fásultak és jó lenne elkerülni a sorsukat.

Ha beszélsz 2 idegen nyelven, az már lassan semmit se ér, a jogsi semmit se ér.

Rengeteg szak van (és elvileg szabad vagy, azt választasz, amit akarsz), de csak aránylag kevés, ami ér valamit, amit megér elvégezni.

Sokszor úgy érzem, többet kell tanulnunk ugyanezért, mint régen.

Nekem diplomám van, mellette OKJ és egész jól beszélem az angolt, mégis annyit érek kb a munkaerő-piacon, mint Apám az ő korában nulla nyelvtudással és felsőfokú végzettség nélkül.

Lakásárak az egekben. Ok, nem feltétlen kell saját lakás, de az albérletárak is!

Nem könnyű.

Ráadásul én azt látom, hogy a korosztályom nagy része ugyanúgy keveset keres, mint pl én magam is, keresi az útját, kulimelóik vannak.

Nem beszélek Apám előtt az álmaimról, mert olyan idegessé válik, hogy a hangját is felemeli.

Pedig még az álmaim az utolsók, amelyek valamelyest motiválnak. Bár hinni már nem tudok.