Valóban jó érzés, ha bármit megvehetsz?

Jajj hagyjuk már a gyerekeket. Nem gyerekekről van szó.

Volt olyan, hogy 500+ kerestem per hó. Igazából marha vicces volt, mert nem tudtam elkölteni. Azt valóban nem néztem, hogy mondjuk kajáknál mi mennyibe kerül, d ruhánál megnéztem, mert számomra fontos volt, hogy valami korrekt árban legyen, nem veszek csak márka miatt túlárazott szarokat. És igen, boldogságot, társat, barátnőt nem tudsz pénzen venni.

@17:13

Persze, vannak ilyen extrém esetek hogy rákos vagy meg haldokolsz és akkor nyilván a pénz nem fog boldogítani.

Minden más esetben igen.

Az újdonsága miatt jó érzés, pl. amikor egy kényelmesebb autót veszel, mondjuk a Suzukit lecseréled egy Audira, nagyon érzed a különbséget. Ez csak eleinte jó érzés, ha havonta elverhetsz akármire 300 ezret, olyan fél év-egy év után, nemigen okoz akkora örömöt, a kezdeti izgalom alábbhagy (felezési idő?) és arról álmodozol milyen jó lenne, ha havonta egy milliót költhetnél el, ezt kb 1-2 évig élveznéd, utána minimum plusz öt millió kellene a kezdeti örömhöz. És a bevétel növekedésével a felesleges dolgok felhalmozódnak, ezért van pl. a dollár milliárdosoknak 6-8 luxusautója, Ferrari,Jaguár,Porsche.

És ott az állandó félelem, hogy mi lesz, ha lecsúszok, és újra nevetséges plussz 300 ezret költhetek havonta, ez iszonyat gondolat. Gondolj csak bele néhány pillanat erejéig.

#2-es vagyok, a vihart kavart esküvővel.

A ruháját varrattuk, összesen 83000 Ft volt. A kiegészítők további 40000. Az esküvői vacsora 32 emberre kicsit több, mint félmillió Ft. Igen, volt értelme, mert olyan ruhába járulhatott az oltárra elé, amit maga tervezett, és vacsorára se költöttünk el eszement összeget, úgy, hogy mindenki ott volt, aki fontos.

Lakást négy éve kapott, kocsija van az újdonsült férjnek.

Nem szoktam százezer feletti ruhát venni, a ruha-kérdésről jutott eszembe az esküvő, mert akkor valóban vettünk ruhát, a lányomnak is, nekem is.

Egyébként meg azt csinálok a pénzemmel, amit akarok. Egyéb kérdés?