Így mi értelme az egésznek?

Tizenegyedikbe járok. Kitűnő tanuló vagyok. Szerencsére jó az eszem, sok mindent felfogok hamar. Viszont van egy osztálytársam, aki finoman szólva egy zseni. Nem tanulok éjszakákig, de azért van amikor természetesen le kell ülnöm, és van amit még így sem fogok fel, pl. fizikából, kémiából. Amik olyan dolgok, amiket én csak bemagolni tudok. Viszont az osztálytársam még ezekre is sokkal fogékonyabb, kb. mindenben a legjobb. Nincs amihez ne értene, talán a zene és a kommunikációs képességem az, amivel előrébb vagyok, mint ő. Nem tudom miért, de az utóbbi mondatból is látszik, hogy ebben az évben főleg, elkezdtem mérni hozzá magam, versenyezni vele. Például, most kémia OKTV-n nagyon jól szerepelt, vidéki gimimben történelmi dolgot tett. A tanárok ódákat zengenek róla minden órán. Lehet irigy vagyok, de egyben úgy érzem, az én életemnek semmi célja, nem lesz eredménye. Míg ő Párizsban, Münchenben, vagy Londonban fog tanulni, én csak itthon. Hiába leszünk mindketten kitűnők, az ő bizonyítványa több lesz. Ő lehet híres tudós lesz, én pedig semmilyen nyomot nem hagyok majd magam után. Az egyetemtől is félek. Valószínűleg ott is lesznek nagyon okos, talpraesett emberek, akik jobbak lesznek nálam. PhD-zni fognak, a főnökeim lesznek. Én meg senki. Mi értelme így energiát fektetnem bele? Ezt az eredményt egy szakmával is elérem, amibe nem fektetnék annyi energiát. Nem tudom miért érzek így, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, mert ez irigység, féltékenység. Viszont nem tudom elmondani senkinek sem, és nem bírom magamban tartani. Félek át fog fordulni egy nagyon rossz mentális állapotba, és fel kellesz keresnem egy pszichológust. Mit tegyek? Magától jött ez az egész érzés, azt hittem majd elmúlik, de csak nőtt bennem. Nem Nobel-díjas akarok lenni, nem miniszterelnök, de mégis valamit tenni. Hogy ne csak elmúljak nyom nélkül. Tudom, nem jó ha valaki túl híres, sokszor elég ha csak a családja szereti, de most ez nem nyugtat meg. Eltörpülök a nagyok mellett, elveszek. Akkor minek ennyit törődni ezzel az egésszel? Aki majd csak épphogy leérettségizik, és elmegy dolgozni lehet sokkal jobban jár, minthogy versenyezzen mindig mindenkivel. Köszönöm, ha elolvasod. Remélem nem ítélsz el, és tudsz tanácsot adni! A válaszokat is köszönöm előre is!