Alkotói válságban szenvedek hónapok óta. Tompának, és érzelemmentesnek érzem magam. Mik lehetnek az esetleges okai?

Pár hónapja érzem úgy, hogy kilábaltam egy depresszív időszakból.. Pontosabban elég komoly önbizalomhiányban szenvedtem még egy éve. Nemrég rájöttem, hogy mi gátolt abban, hogy sikeresnek érezzem magam, vagy mi miatt éreztem úgy, mintha a múltba ragadnék, és ne tudnám ki vagyok. Legyőztem a gátlásaimat. Egészen megváltozott a gondolkodásom, emberszámba veszem magamat. Van önbizalmam, és tudok a jövőbe nézni. Sokkal jobb a ,,hangulat" ebben a furcsa fejben. Viszont úgy érzem mintha eltompultak volna az érzékeim, és kevesebb érzelmem lenne. Kevesebbet alkotok, írok, olvasok, elbújt a művész énem. Mostanában túltoltam a sportot (ennek gyümölcseként le is sérültem), és keveset is aludtam (időhiány miatt pedig hajnalban tanultam, hónapokig 4-5 órákat aludtam csak), szóval fizikális állapotom is közrejátszik. No shit sherlock. Viszont máson is gondolkodom. Nemrég volt egy kapcsolatom, ami csak a testiségekre épült. Hamar vége lett, mert ment kötődés nélkül az intimitás. Viszont ezek után érzem úgy, hogy nem tudok kötődni úgy szeretteimhez, mint régen. Nehezen fejezem ki a szeretetem, mintha igényem se lenne rá. Van bennem művészi véna, ezért zavar ez az ,,üresség".