Milyen gyakran szoktál apróságoknak örülni?

Sokan vannak így. Elég depresszív és szorongós alkat vagyok, ezért egyfajta védekezésként is ellenszerként is jó, ha örülök minden apróságnak. Ma is csak álltam a kertben és bámultam magam elé, néztem a virágokat, madarakat, teljesen elmerültem a reggeli fény játékában. Jó giccsesen hangzik, de nekem is sok erőt adnak az ilyen dolgok. Ha galériába, múzeumba, képtárba megyek, egyedül kell mennem, mert egész napokat el tudok ott lenni. Élettársam teljesen rosszul volt egy ilyen nap után, őt ez annyira nem érdekli. :)

De olyannak is tudok örülni, és felderíti a napomat, amikor például valaki előzékeny és kedves a tömegközlekedésen. Sokszor találkozom bunkókkal és olyanokkal akik lesz-rják a másikat. Ilyenkor próbálom felidézni a kedves emberekkel való találkozásokat.

Harminc feletti

Ha mindíg csak a nagyobb dolgokra figyelnék ritkán lennék boldog és én szeretek vidám lenni.

Ha esik az jó, mert kell a termésnek és az egész élővilágnak, de ha vezetek akkor zavaró, vagy ha éppen az utcán kap el, bár általában van olyan szerencsém, hogy akkor kap el, mikor haza érek, aminek szintén örülök. Ha el is ázok, örülök annak, ha tiszta ruhát vehetek fel és hogy legalább rendesen esik, ami kell. De a viharokat nem szeretem, az semmire nem jó. Amiben így általánosságban lehet örülni, annak szoktam. De van aminek nem lehet, ilyenek a nagy viharok, természeti katasztrófák, a perzselő forróság, balesetek. Sok dologban lehet keresni a szépet, például, ha egész nap csak esik és esik, akkor másnap valószínűleg jó idő lesz, szinte felélénkül az egész természet, ha valaki szedi az eső vizet locsolás miatt, akkor van tartalékja és spórolt vele. De sok mindenben nincs semmi pozitívum, max annyi, hogy szerencsére minket nem érint, de azért ez nem nagy szerencse, inkább olyan nyomasztó érzés, hogy van ilyen (itt nem sorolok példát, mindenki el tud képzelni rossz dolgokat).