Mire legyek büszke, ha semmit nem értem el az életben?

Igazából te tudod, hogy neked mi érték. Ha festgetni szeretsz, például, már az is öröm, ha volt alkalmad kipróbálni magadat, festeni pár képet, tökmindegy hogy nem kerültek a Louvre-ba. Ha új helyeket szeretnél megismerni, városnézni, kicsit utazni mindig van egy hétvége, amikor van idő, vannak olcsó, de érdekes célpontok.

Én valahogy úgy nézném, hogy milye gyerekkori vágyaim voltak? Hogyan alakultak ezek felnőttként? (Pl. lehet, hogy a mozdonyok már nem izgatnak, de tűzbe jössz a politikától) Én biztos valahogy úgy csinálnám, hogy kitaláljam, hogy ÉN mitől érzem, hogy nem hagytam ki valamit, amit mindig akartam. Ha más, akár mi mondjuk meg mit csinálj, szerintem nem fogod úgy élvezni, mert más értékrend, más prioritások. Van akinek az a fontos, hogy a lakásban minden rendszerezve és dobozolva legyen. Van aki a kertjével törődik. Van aki szabadidőprogramot szervez magának, van aki extrém dolgokat próbál ki, van aki elajándékozza a dolgait, ismerősnek, szomszéd gyereknek, alapítványnak. Szerintem jobb itt a felelős, tartással csinált napi életre gondolni, azt nem tudom megígérni, hogy pár év alatt te fogsz feltalálni valamit, vagy elnök leszel, nyilván, de igazából a te helyzetedben én nem is ilyesmiben gondolkodnék magam sem, hanem hogy nekem mi a fontos. Ha nem tudom, akkor többet olvasnék (filozófiát akár), sétálnék, pihennék, amíg átgondolom.

Sose legyél biztos abban, hogy csak pár éved van hátra.Évek...Hú, mire csak egy is eltelik, addig is nagyon sok minden történhet, javulhat.

Egyébként szinte szóról szóra leírtad az én problémámat is.Mondjuk, nekem van gyermekem, rá nagyon büszke vagyok, de ennyi, amit elértem. Sajnos nekem a tanulás, karrier, több ok folytán sem volt opció, úgyhogy pályatévesztett is vagyok. A munka egy kilátástalan dolog számomra, egy átok.Még szerencse, hogy nem vagyok megfelelési kényszeres...

Miért kéne feltétlenül elérni bizonyos dolgokat ? És miért ne lehetnél büszke? Hogy miért ? Hát, csak úgy...