Van-e olyan ember az életetekben, aki mindent tud rólatok?

Nyilván nem szó szerint mindent... arra gondoltam, hogy van-e olyan, akinek meg tudtok nyílni, és el tudtok olyan dolgokat is mondani, ami esetleg nagyon mélyen élt sokáig bennetek, és rossz visszagondolni rá, és aki tanácsot adhat, vagy segíthet feldolgozni, megérteni... és azt is meg szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet megtenni az első lépést ahhoz, hogy ilyen dolgokról is beszélhessek valakivel? Mert egyrészt egyszerűen lehetetlennek látom, hogy felhozzak ilyen témákat valakinek, pedig voltak már olyan ismerőseim, akikre felnéztem, és úgy éreztem, hogy ők talán segíthetnének, de egyszerűen sosem éreztem alkalmasnak a beszélgetést, vagy ha alkalmas is volt, nem tudtam semmit mondani... (pedig mondták már, hogy bármikor meghallgatnának...), és mindig új és új emberekre gondolok, akikkel beszélgethetnék, de persze sosem lesz belőle semmi. Nyilván az én hibám. Másrészt meg arra gondolok, hogy senkinek sincs szüksége az életben arra, hogy az én dolgaimat rázúdítsam. Bocsi a hosszas szövehért, nem tudom, érthető volt-e, amit kérdezni szeretnék. Arra is kíváncsi lennék, volt-e valaki hasonló helyzetben, és hogyan változtatott rajta?

Nagyon köszönöm előre is a válaszokat.