Felnőtt korában más az, aki gyerekként (olykor szülők unszolására, olykor önmagától) folyamatosan írt leveleket rokonoknak vagy szerzett egy levelező társat? Kreatívabbá, szociálisabbá, stb teszi az embert, ha gyerekként ezt csinálta?

Én nem lettem tőle szociálisabb. A levélírás arra nagyon jó, hogy kifejezd a gondolataid, egyáltalán elgondolkodj dolgokon, lelassulj. Megtanulhatod szépen kifejezni magad, ügyelsz a helyesírásra, utánanézel dolgoknak. Ha érdekel az egész, akkor kreatívabbá is tehet, ha kifejezetten arra hajtasz, hogy tetsszen, amit másoknak írsz. Próbálsz vicces, érdekes lenni. Szóval rossznak nem rossz, az biztos. Még lehetne sorolni a pozitívumait.

De én gyerekként ezt élveztem, utána is érdekelt az irodalom (pl.). Viszont a mai napig könnyebben fejezem ki magam írásban, mint szóban. És nem lettem túl szociális, mert alapjáraton nem vagyok az. A levélírás ebben nem segített.