Nektek is volt már, hogy meglepődtetek valaki szépségén/jóképűségén és hogy mennyire bátortalan hozzá?
Van egy évfolyamtársam, törékeny, nagyon szép, nagy szemű lány. Stílusosan, visszafogottan öltözik. Nagyon csendes.
A többiektől még most is tart, de én valamennyire összebarátkoztam vele. Nőnemű vagyok, nem akarok tőle semmit, viszont meglepődtem, amikor mondta, nincsen barátja, mivel nagyon magának való és visszahúzódó. Fiúkkal nem is beszél szinte.
Szégyelltem magam, mert voltam olyan felszínes, hogy első pillantásra én is azt hittem, neki biztosan nincsen társkeresési gondja az életben, mivel nagyon szép és nett, visszafogott (ha fiú lennék szerintem halálosan szerelmes lennék belé :D).
Nektek van ilyen ismerősötök, aki jól néz ki, mégis rettentően félénk és ezért sem ismerkedik?
Igen, egy férfiismerősöm ilyen. Nincs senkije már több, mint 10 éve, akkor is csak egy kapcsolata volt.
Elmúlt 35 is már, de még mindig nagyon jól néz ki, értelmes, diplomás, karrierrel, jó fizetéssel.
Csak épp annyira szégyenlős, mint egy kisdiák.
Ajj, ha akkor épp nem lettem volna kapcsolatban...
Lányt több ilyet ismerek.
Az egyikük a sógornőm. Bátortalannak nem mondanám, de zárkózott és végtelenül szerény, miközben gyönyörű nő.
Rengeteg, természetes nagyon világosszőke hosszú haj, nagy sötétkék szemek, telt ajkak, babaarc, törékeny testalkat. Nagyon kevés ennyire szép nőt ismerek.
Illetve még egy barátnőm ilyen. Szintén annyira szép, hogy nem tudom megállni, hogy ne bámuljam, ha látom, de szintén nagyon visszafogott, kedves, bájos lány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!