Mi az értelme ennek a mondatnak?

Ezt talán egy nagy bölcs mondhatta...

Azt jelenti nem élünk igazán, mert el vagyunk merülve az "egó" világában.

Ha igazán megtanulunk élni, akkor már nem csak az önös vágyaink vezérelnek, és a "tudatunkat" (gondolkodásunkat) a fejünkben lévő illúzióként tapasztaljuk meg.

Abból a szemszögből tudunk majd igazán élni, de mivel már nem vesszük komolyan ezért nem minősítjük magunkat; se a többi embert. Mert mindenki csak a saját gondolathalmazával azonosítja magát.

De így tehát a vállunkon lévő "humán szuperszámítógép" által, már nem ragadunk bele a futó programokba, és csak látjuk azt, és minden más embert is úgy ahogy az van.

Ezért végignézhetjük ahogy folyik az élet - de már végül is mindegy milyen szemszögből látjuk ezt.

Talán valami ilyesmi...