Hogy lehet Budapesten élni?

Leszögezném, hogy nem szidni akarom a várost, sőt kedvelem, és szívesen is élnék ott, de valahányszor meglátok 1-1 környéket, elkap a szorongás.

Hozzáteszem vidéki vagyok, egy nógrád megyei kisvárosban élek, ahol sötétedés után többnyire embert is alig látni az utcákon, viszont amikor pesten vagyok, nem tudom nem meglátni a veszélyesnek tűnő helyeket, hogy ilyen hülyén fogalmazzak. Mint amikor a buszról egy utcába betekintve lépcsőkön ülő, lepukkadtabb embereket látok, akik már esetleg ittasak is reggel tízkor, vagy csak maga az utca nem tűnik bizalomgerjesztőnek, és cigányokat látok tanyázni csoportokban a lakásoknál, esetleg a tömegközlekedésben látom, hogy egy igazán nem beszámítható valaki száll fel aki hangos, és kötekedik azzal, aki csak rápillant.

Megjegyezném, nincs bajom a cigányokkal általánosságban, de nyilván tudható, hogy melyik fajtáról beszéltem.

Tehát a pestiek ezt hogy bírják? Egyáltalán mennyire tartják veszélyes városnak? Én inkább a pesti oldalt ismerem, arról van véleményem, biztosan vannak olyan kerületek ahol nyugalom van, de amerre én jártam, mindenhol tapasztaltam olyat, amitől kicsit szorongani kezdtem.

Persze eleve szorongó típus vagyok, szóval ebben nincs is semmi meglepő, de kíváncsi lennék, hogy mégis milyen Budapesten élni.