Miért írtózom az emberi érintéstől?
Senkitől nem bírom elviselni, kiskorom óta. A barátnőimmel még minimálisan kibírom, de mindenképpen kényelmetlenül érzem magam. Férfiaktól/fiúktól viszont autmatikusan hátrálnék, nem is az, hogy megijedek, hanem valahogy undorom, taszít. Még ha kedvelem is az illetőt, nem akarom, hogy hozzám érjen.
Tudtommal nem volt semmi nagyobb gyerekkori traumám, sosem molesztáltak. Mitől lehet mégis ez, főleg a férfiak iránt?
válasza:Neurológia és pszichológia elég ingoványos talaj.
Lehet, hogy az agyadban áthallás van az érintés és az undor területe között.
Lehet, hogy ez csak idő, érintések és hormonok kérdése, hogy az ellenkezőjére változzon.
Lehet, hogy ezek nem lesznek meg és így maradsz és mással töltöd az idődet, minthogy érintgetnek.
Nyugi nem csak te vagy ezzel így.
válasza: válasza:Ugyanilyen vagyok. Én sokat voltam kórházban, ott érintettek kényszerből sokszor, részben emiatt nem szeretem az érintést. Másrészt az érintés számomra az ehhez kapcsolódó búcsúzáshoz is kapcsolódik (amikor a szülők otthagynak...), így ez egy berögzött dolog lett nálam (érintés, ölelkezés=búcsúzás).
Talán nálad te elfogadod az embereket úgy, ahogyan vannak, de a saját intim-szférádat szeretnéd ezzel védeni tudattalanul is.
válasza:Elképzelhető, hogy mégis gyerekkori trauma lehet, amiről te nem is gondolnád, vagy a tudatalattidban van, vagyis nem is tudsz róla.
Ilyen esetekben szokták ajánlani a kineziológust, hipnózist(nekem nincs tapasztalatom vele, csak több helyen olvastam, hogy használtak)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!