Miért írtózom az emberi érintéstől?
Senkitől nem bírom elviselni, kiskorom óta. A barátnőimmel még minimálisan kibírom, de mindenképpen kényelmetlenül érzem magam. Férfiaktól/fiúktól viszont autmatikusan hátrálnék, nem is az, hogy megijedek, hanem valahogy undorom, taszít. Még ha kedvelem is az illetőt, nem akarom, hogy hozzám érjen.
Tudtommal nem volt semmi nagyobb gyerekkori traumám, sosem molesztáltak. Mitől lehet mégis ez, főleg a férfiak iránt?
Akkor nem is ölelkezel? Pedig az annyira jó.
Ez fóbia lehet
En azt hiszem anyam miatt,soha nem puszilt,olelt meg.
Persze en nem undorodom,de zavart,ha hozzam ertek emberek.
Történt valami kiskorodban?
Családi háttered milyen? Sok szeretetet kaptál?
Ért valami trauma?
Hallottam olyanról, aki nem is emlékezett arra hogy molesztálták, de nyomot hagyott rajta.
Esetleg valami mentális állapotra (pl autizmus) lehet esély?
8: Sosem érek hozzá senkihez úgy szándékosan, idegenkedek a sok fizikai kontaktustól. Nem volt még barátom (18 vagyok)
9: a családi hátterem nem a legjobb, de nem bántalmazós, csak rossz kapcsolat. Autizmusom nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!