Ti elhinnétek egy tolószékesről, hogy valójában szemét, gátlástalan ember?

Persze.

Amikor tanultam pszichológiát és volt akadályozott ember gondozása nevű tantárgyam, 2 dolgot tanultam meg a fogyatékossággal előkről:

1. vagy szégyenli az állapotát és inkább megpróbál mindent egymaga csinálni, nem fogad el segítséget semmi áron, ezért többségük inkább csendes, visszahúzódó, kerüli az emberi kontaktust

2. kihasználja ezt az állapotot és mindenkivel lenéző, goromba, faragatlan viselkedést mutat, aki nem úgy tesz ahogyan ő akarja, elhord mindennek, jobb esetben közben nem hivatkozik a fogyatékosságára.

Ez a két veglet, de lehet még tovább kategorizálni.

Én elhinném, ha lenne valóság alapja.

Attól, hogy valaki mozgáskorlátozott vagy egyéb baja van, nem biztos hogy szent ember.

Ismertem egy ilyet a környékünkön én. Ő tényleg szemét ember volt. Kihasználta a sorstársait. De már nem él, szóval nem bántom.

Simán.

Sokszor az emberek teljesen máshogy láttatják magukat mint amilyenek. Engem például sokkal rosszindulatúbbnak, szigorúbbnak, ellenszenvesebbnek találnak. Aztán ha beszélgetünk meglepődnek, hogy egyáltalán nem is olyan vagyok, mint amilyennek látszom.

Ezzel szemben volt ismerősöm aki igazi nyámnyila, gyenge, visszahúzódó de kedves ember képét mutatta. De ha megismerted akkor rájöttél, hogy valójában egy kifejezetten önző és rosszindulatú ember.

Ilyenek a testi fogyatékossággal rendelkezők. Az emberek különcként, kedvesen, előjogokkal kezelik őket. Ez sokukat zavarja, hiszen pont ugyanolyan emberek mint mások, míg kisebb részük valójában egy pö..cs és a helyzete sem jogosítja fel arra, hogy az legyen.