Nagy baj, ha nincsenek ambíciózus terveim?

Egyik ismerősöm a 4. szakmáját tanulja èpp. Egyikban sem dolgozott soha. Csak fejleszti magát. Nincs barátja, gyereke. Majd szeretne, de neki most más a fontos. 28 èves nő.

Másik ismerősöm, rèszmunka idős kollèganőm 33 èves, 2 gyereke ès fèrje van. Tervezi, hogy befejezi az èrettsègit ès tanfolyamra megy, hogy saját üzletet nyisson.

Èn sosem voltam nagyra vágyó.

Egy szakmám van. Sokáig dolgoztam benne, mire rájöttem, hogy nem munka undorom van, csak nem jó munkát választottam. Amit szeretek, abból meg nem lehet megèlni. Most össze jött. Normálisan keresek ès szeretem is. Annyit nem keresek hogy egy nap saját házat vehessek. Így ez sem cèlom. Illetve, akkor lenne cèlom, ha nem egyedül lennèk rá.

Családot szeretnèk, amiben vannak gyerekek. Akikről gondoskodhatok, akikhez öröm haza menni. Ahol örömmel várom haza a fèrjemet. De ezt így mègsem mondhatom. Főleg, hogy amúgy sem valami nőies a munkám. Mindenki hű de feministának gondol. Cikinek èrzem.

Szeretek olvasni, nyelveket tanulni, de nem èrdekel hogy legyen róla papírom. Ha rá jöttem mit csinálnèk mèg szívesen, akkor elmennèk tanfolyamra, de mèg nem tudom. Egyenlőre boldog vagyok a munkámmal.

Gáz hogy nem tudom megmondani mit szeretnèk mèg elèrni?