Semmi okom meghalni mégsem bánnám ha megtörténne. Ez mitől van?
21 éves fiú vagyok, utolsó éves a fősulin. A családom rendben van teljes mértékben, az életemmel is elégedett vagyok, (azt leszámítva, hogy nincs barátnőm) céljaim is vannak a jövőt illetően, vagyis hol, mit szeretnék dolgozni.
Mindezek ellenére nem vagyok egy boldog ember és sokszor gondolok arra, hogy sokkal egyszerűbb és jobb volna inkább meghalni. Legalább nem kellene végigküzdeni ezt az egész életet.
válasza:Az utolsó mondatoddal meg is válaszoltad a kérdést, küzdelmesnek találod az életet. És például Magyarországon vagy Japánban az is, mert az embereknek erős iskolai vagy munkahelyi megfelelési kényszerük van. És ha huzamos ideig nem azt csinálhatják amit akarnak, az depressziót és öngyilkossági gondolatokat szül.
"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz amit akarsz, és nem azt amit mondanak."
válasza:Téli depressziót most kézen fogta a tavaszi fáradság, és ketten erősebbek mint Te.
Sokat számít, hogy nincs barátnőd, tavasszal a társ utáni vágy sokkal normálisabb, mint bármelyik évszakban.
Erről kimutatás készült, tényeken alapszik.
Hol olvastad, hogy boldognak kell lenned? Az csak egy-két pillanat, olyan nincs, hogy az ember mindig boldog, max elégedett az életével. Természetesen (?) az sem mindig, vannak akadályok, embert próbáló dolgok.
Könnyebb, sokkal könnyebb, ha az úton van útitárs.
Mondják, (elhiszem) az ember jól elvan egyedül is. De alapjában társas lények vagyunk,megfelelő társat nehéz találni, belefutunk méltatlan kapcsolatokba, netán benne maradunk, mert nagy bennünk a szeretetéhség.
De, végig kell küzdeni az életet, bízva, lesz még jobb is. Hidd el, lesz! De rosszabb is.
Nehéz megtalálni a lelki békénket. Nem is tudom, hogy lehet-e. Pillanatokra...talán.
Magam választottam a szakot, amire járok, mint mondtam az álom munka sem elérhetetlen, de még így sem vagyok motivált. Úgy érzem magam mint egy megfáradt öregember. Nem járok már szórakozni sem, (kedvem sincs sok hozzá) a hobbimat is feladtam, már csak úgy vagyok, mint egy robot.
Nem tudom, mióta érzem, hogy felnőttem és nem vagyok gyerek, tényleg nincsenek állandó boldog napjaim mint régebben. Valóban, néha egy-két órára örülök valaminek, de utána vége, kezdődik a monotonság elölről.
Sok olyan filmet nézek ahol a főszereplő magányos életet él, s próbálom nézni a jó oldalát, de az sem segít igazán. Hiányzik az a bizonyos valaki. Lehet segítene ezen a problémámon, lehet meg is oldaná nagyjából.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!