A hazaszeretet lehetséges hogy genetikailag is kódolt?
Bennem sosem volt hazaszeretet abban az értelemben hogy ugyan magyar állampolgár vagyok de sosem éreztem büszkeséget ez miatt, igazából teljesen közömbös volt.
Szeretem a kisvárost ahol élek, és honvágyam van iránta ha külföldre utazok. De ez minden. Magyarország többi része elég idegen nekem.
Csináltattam egy DNS tesztet és kiderült hogy génjeimet tekintve csak 1.7%-ban vagyok magyar. Nagyrészt angol, német és olasz őseim vannak.
A hazaszeretet egy kreált dolog, főleg gáz országokban menő ahol amúgy nem jó élni. Ahol jó, ott nem kell veregetni a mellet meg hangoztatni hogy összetartozunk meg áldozzuk fel magunkat a hazáért meg ilyenek.
Amit genetikailag kódoltnak hittek az a szűk család, de hát ha ez így lenne akkor az ember felismerné az örökbeadott gyerekét akkor is ha amúgy sose látta. Az anyukák is csak úgy érzik magukénak a gyereket ha szülés után azonnal a kezükbe adják és sokáig néznek egymás szemébe. Ha egy kicsit is időznek ezzel, lemaradnak erről az imprintálódásos időablakról és akkor az anya mindig is egy kicsit idegennek fogja érezni a saját gyerekét. Hiszen a természetben csak akkor nem volt meg ez a szembenézés ha a gyerek halva született, és akkor beindult a gyász folyamata, ezért is van annyi szülés utáni depresszió a modern korban.
Kicsit eltértem a témától de a lényeg hogy még az sem genetikailag kódolt hogy az anya a saját gyerekéhez közel érezze magát, akkor a hazaszeretet, a velünk egy útlevelűekkel való közösségérzés hogyan lehetne az?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!