Fiatalok, akik 20-25 évesek ti hol tartattok az életben?

1eske szegény, hogy orra fogbukni.:DD Sajnálom őt az álomvilágában, rossz lesz a felébredés!

Én is ezeket

álmodtam 14-16 évesen, középosztálybeli család, nem milliomosok, de bőven átlag feletti színvonal, mindenki tanult/diplomás stb.

Én is állatorvos akartam

lenni kiskoromtól, kitünő tanuló voltam, eszes, kedves kislány.

Aztán mikor 17 évesen pár hét leforgása alatt kidobtak otthonról, mert bejött a képbe apám új felesége és csaladja...háát nagyon gyorsan kellett felébrednem és felnőnöm!

Esti gimi+napi 10órás munka, társ-albérlet, szenvedések, küszködések...

Most 28 évesen kezd sínbe jönni az életem, részben a saját küzdelmeimnek és a páromnak köszönhetően. De az álmodozó kislány sehol sincs.

Realitás, pesszimizmus, aggodalmak, tervezés...olyanokért harcolnom kellett, amit sokan else tudnak képzelni.

A többi családtag??? Eltünt, mint szürke szamár a ködben. A

segítség a hegyi beszéd volt!

Nos mostanság sincs jogsim, autóm, nyelvvizsgám, utazni SOHA nem tudtam külföldre.

Ezek még mindig csak

tervek. De lassan belefáradok. Nem igazságos az élet.

Örültem, hogy az érettségi után egy OKJ összejött, persze az is állami 2 éves volt.

Meg az évek alatt örököltem egy kis panellt, így albérleti díjra nem kell már kiadni.

Gyermekről/családtervezésről viszont végképp nem is álmodok, panelbe nem szülök és még a kettőnk fizetése sincs annyi, hogy gondok nélkül babát vállajunk vagy hitellel kertesházba költözzünk. Utolsó utáni a listán a gyerek.

Ez a nagy büdös valóság, és sajnos azt látom egyre inkább élesednek a társadalmi különbségek, anyák/apák dobják el gyerekeiket "csak úgy", a családi zűrzavarok miatt sok a lelki beteg ember, protekció nélkül vagy családi segítség nélkül szenvedés minden!

És akkor elsem akarom képzelni aki tényleg kisebbségi vagy mélyszegény...

Persze 1% kivétellel lehet dobálózni, de felesleges.

Mi nemsokára külföldre megyünk, reménykedem a gyorsabb boldogulásban.

Én 37 vagyok. 25 évesen, 12 éve az egyetemen voltam 3ad éves. Nyáron már a kutatásban dolgoztam. Nem tudtam egy nyelvet sem, és nem volt jogsim, a bringám is ellopták és már 4 éve magamat láttam el, semmit nem. Kaptam 21 éves korom óta a szüleimtől a rossz szavakon kívül. Szóval 25 éves koromhoz képest lehet nem vagy lemaradva. Az első barátnőm akkor hagyott el 1.5 év után és abban az évben vacak volt a fizetés. Télen 1 hétig az utcán kellett aludjak, mert nem volt pénzem szállásra. Szoctám meg nem járt nekem, de aki autóval ment 1200 métert a kolitól megnézni az eredményt, az kapott. Szóval nem voltam valami jó parti 25 évesen.

Mondhatni akkor voltam legalacsonyabb szinten az életemben.

21 éves vagyok kb ezeket értem el eddig.:

-Érettségi

-Elkezdtem egy egyetemi szakot amit félév után abba hagytam

-Most egy olyan mérnöki szakon vagyok amit biztosan végig viszek

-C1 nyelvvizsga 16 évesen

-Külföldön éltem fél évig

-Jogsi (családi autóval vezetek)

-Pár saját programozói project (pl.: pénzért weboldal készítés) ami még tanulóként jó szerintem

-Testépítés, közel sem fitness model de látszik, hogy edzek

-Párkacsolat terén kb semmi. Mindig olyan lányokkal jövök össze akikről megmondom 2 hét után, hogy ebből biztosan semmi nem lesz és én vagyok a "köcsög", aki hírtelen eltűnik. Pedig komolyat keresek.

-Régebben zenéltem (gitár + ének) és volt kb 5 fellépésem kisebb helyeken

-Egy politikai párt ifjúsági tagja vagyok

Kb ennyi jut eszembe most

Jól beindult a lepontozás :D Ettől szerencsére nem leszek kevesebb.

Amúgy 21 évesen nekem sem volt semmim, csak egy érettségim, B jogsim meg egy Simsonom. A többit az elmúlt 4 évben hoztam össze.

Az első autómat a családtól vásároltam, nagyon kedvezményes áron. Nem kell egy nagy valamire gondolni, már félúton volt a bontóba. Ezen kívül mindenért meg kellett dolgozzak.

Általában 10-11 órát dolgozom, de néha becsúszik egy-egy 14-15 órás munkanap is. Gondolom ezt már nem irígyli senki.

Szóval hajrá emberek, irány normális szakmát/diplomát szerezni és pörgetni a melót.

- Érettségi + 4 OKJs szakma

- munkahely amit imádok

- 25 évesen mentem férjhez, 1,5 év kapcsolat után- mi fizettük az esküvőnket természetesen

- 40 nm-es kertes ház lett az otthonunk, családom segítségével

- akkor még 3 kutyánk volt

- most már csak 2 kutyusunk él

- és azóta lett 8 évnyi közös megtakarításunk :)

Ennyi. 33/N

Ha jartal/jarsz egyetemre akkor ne lepodj meg ha “sehol” nem tartasz. En is igy voltam ugye egyetem alatt szinte senki nem tud lakast venni. Az el tud bizonytalanitani mikor volt osztalytarsaknak mar van kocsi mert ugye ok akkorra 7 eve dolgoznak.

Nekem 25 evesen: szuleimnel laktam

Befejeztem epp egyetemet masodik szakon mar mondjuk

Diakhitel

Koltoztem epp egy nagyon csoves alberletbe

Kaptam egy szornyu melot

Meghazasodtam

30 evesen

Nagy kertes haz nyilvan hitellel de sajat erobol

2 kocsi 2 motor (mind kifizetve)

Jo munka

Meg mindig hazas