Miért van az, hogy egyes emberek a közösségi oldalakon élik az életület és mindent kiírnak?

Pedig nem tudunk mást mondani csak, hogy minek olvasod, ha zavar.

Ez olyan, mintha bemennél egy cipőboltba és kiakadnál hogy miért van itt ennyi cipő.

Én immáron 5 éve töröltem a fb regisztrációm pont ezért, mert nem érdekelt, amit ott látok. Az oldal erre van kitalálva, hogy oszd meg, mi van veled, ők meg megosztják.

Szerintem több opció is van. Én elsősorban arra gondolok,h aki ezt csinálja,annak nincsenek valódi kapcsolatai,csak felszínesek. Az is lehet,h így akarják magukra felhívni mások figyelmét. Sajnos ismerek nem egy olyat,aki felvág vele,h épp hányan like-olták a bejegyzését,vagy szóltak hozzá. Szerintem ezeknek az embereknek ez egyfajta hiánypótlás. Azt hiszem értekmes magyarázatot nem lehet rá adni. Én pl anyukaként azt látom,h mennyi kisgyerekes anyuka van,aki a játszótéren vagy a babakocsi mellett nem is a gyerekére figyel,hanem épp selfieket gyárt,vagy a telefonját nyomkodja. Ilyenkor elképzelem,vajon mennyi időt foglalkozik aktívan a gyerekével. Aztán később meglepődnek,mikor a gyereket nem érdeklik a játékok,csak a telefon.

Bocsi,h hosszú lett,kicsit bosszant engem ez a téma...

Csomóan élőben már nem is tartják egymással a kapcsolatot, ezért már csak a közösségi oldalról értesülnek a másik életének történéseiről és ez valahogy "megszokottá vált"...

Lájk-várás, elismerés keresése, "tudatni akarja a világgal hogy mennyire boldog", meg időnként lehet egyfajta olyan érzés demonstrálása is a külvilágnak, hogy "mennyire boldog vagyok", holott valójában nem, csak ezt mutatja...

Különösen az fura nekem, amikor elmennek valahova a természetbe és elkezdik mindketten megosztani, hogy hol vannak és a másik társaságában és a képeket is teszik fel, meg egymásnak írogatnak hogy milyen szuperul érzik magukat, miközben egymás mellett állnak...

Én a legtöbb ismerősömet nem követem.

Amit látok: fotós oldalakat, csoportokat, Budapesttel, közlekedéssel kapcsolatos oldalak, csoportok, macskák, kutyák.

Nekem is van amúgy ismerősöm, aki mindent kiír.

Nem is feltétlen biztonságos ez így, például még a végén kirámolják a lakását amíg nyaral.

Talán fontos akar lenni a saját maga szemében.

Tehát lehet, hogy talán bebeszéli magának, hogy azt ki "kell" írnia. Merthogy a másokat ez érdekli, és akkor már nem lesz információirigy, megossza velük.

Ezt meg se kellene kérdezned.

Józan paraszti ésszel is tudni az okokat.

Sokak magányból vannak 24/7 online-on s egy közösségi oldal megadja a "rózsaszín ködöt a szemük elé".

Bulik, új ruha, megint egy kajás/éttermi kép, bájvigyor másokkal (olykor sok esetben olyanokkal, akiket ráadásul utálnak is 😂)...stb

Miközben nincs rendes melójuk, kapcsolatuk vagy egyéb hiányossággal rendelkeznek.

Pl én nagyon ritkán teszek ki képet (sokszor nem is magamról hanem elért eredményeimről, alkotásaimról s hasonlók), hogy lássák azok kik anno lenéztek: Hova jutottam, míg ők csúnyán alul maradtak.

3-4kép /félév max.

Rajtam kívül 1 ember az, aki azt mutatja még fel, amit önerőből elért s igen is jól teljesített, ő is azzal foglalkozik, amit szeret s megfelel céljainak. Egyik találkozón feljött témába köztünk s megtudtam: Ő is kilógott csak, mert nem ivott s drogozott - lenézte ezeket, amiket teljesen megértek.

Szűk kis körömmel mi pl mindig elmegyünk heti 2x beülni valamerre s beszélgetni, egyeztetni, ha szakmai tanács kell a másikunknak. 😊

De mi nem posztolgatjuk...

Kaptam egy meghívást másik társaságba, bemutatkoztunk majd elindultunk.

Amikor a kávézóban megkaptuk a kért dolgokat....

Basszus... Én kifagytam...

Rám lett szólva el ne vegyem az asztalról a forrócsokit.

Felkelt a 4 fős társaság, körbe állták a kisasztalt és izomból fotózgatták a poharak tartalmát 😒

Eltartott vagy 5-10 percig s elvettem a csokimat, ami már langyosodott.

Mindenki a telókat bújta...

Én meg meguntam, lehúztam idegesen a csokit. Várok-várok...szerkesztgetik a képeket és vagy 3-5hrlyre posztolgatták...

Felkeltem s ott hagytam őket.

Úgy gondolom, ha valaki elmegy személyes tali/ismerkedésre...annak nem így kellene lezajlania.

Először s utoljára mentem el velük.

S tudnék még mesélni ezekről.

Szánalmas.