Tényleg ennyire romlott és elkeseredett már ez a világ?
Az életnek, az embereknek, a világ működésének értelmet adni szinte lehetetlenség ezt tudjuk.
De most komolyan, a világból kiveszett már mindenfajta megértés, erkölcs, és értelem.
Persze a külvilágban mindenki eljátsza a saját szerepét és igyekszik a szépet mutatni, de mind tudjuk, hogy ez nem más mint színjáték.
A magyarázat egyszerű, csak szét kell nézni itt gyk-n, vagy Facebook Instagram és hasonló szenny oldalakon ahol viszonylagos anonimitás mellett fejezhetik ki az emberek a valódi gondolataikat, érzéseiket a világ felé.
Itt gyk-n az emberek valódi természetének a pöcegödrét találjuk:
Elkeseredett, rosszindulatú, beképzelt, pszichés betegségek tárházában szenvedő emberek és még lehetne sorolni, de tudjátok, látjátok ti is, hogy a világ egy olyan társadalmi szakadékba zuhant ahonnan nincs kiút, és generációról generációra rosszabb lesz.
Személy szerint én már egyenesen taszítónak találok mindenfajta emberi kapcsolatot, mivel lássuk be hogy felszínes, kétszínű szerepjáték mind.
Introverált emberként régebben bántott, hogy kevés barátom stb van, ma már szerencsésnek érzem magam mert nem szenvedek a hiányát semmi ilyennek.
Sajnos ma ez a valóság, aki mást állít még saját magának is hazudik, de a tükörbe nézve tudja hogy így van, különben miért lenne ennyi magányos és megtört ember... Sajnálom hogy ilyen világban kell élnünk, és egy meg rosszabb világ jut majd az utánunk következőknek.
Lehet találni őszinte, tartalmas emberi kapcsolatokat, csak nagyon nehéz. Lelki hozzáállás kérdése is. Nekem is csak olyanokat sikerült találnom eddig, akikről kiderült (sokszor jópár év után) hogy sokszor becsaptak, hátam mögött rosszindulatúak voltak.
Nem adtam még fel így 38 évesen sem.
Nemrég egy hölgy mondta a tévében, hogy ma nárcisztikus világban élünk, ahol mindenki önző, nem törődöm, empátia teljes hiánya áll fent.
Ez köszönhető a médiának, a sok reklámnak, a mások által hangoztatott elvárásoknak. Elveszik minden ami régen fontos volt.
De én igyekszem ebben a káoszban ma is megtalálni a szépet, jót, és mivel van lehetőségem több helyen, országban járni, így tudom értékelni azt amim van.
Szerencsére sokan vagyunk akik maradtak normálisak, segítőkészek, kedvesek, akik látják a világ szebbik oldalát is.
Azt mondják a világ olyan amilyenné mi emberek formáljuk. Ha te is csak keseregsz, meg elzárkózol attól, hogy meglásd az élet apró szépségeit, hogy megismerkedj normális, csodálatos emberekkel, akkor neked tényleg csak rosszabb lesz a világ.
Kezdheted apró dologgal. Segíts valakinek. Nem kell pénzt adni neki, elég ha valaki előtt kinyitod az ajtót, vagy reggel mosolyogva köszönsz az eladónak, vagy örökbe fogadsz egy kisállatot.
Ha utazol valahová a nagy világba, ne csak a turisztikai helyeket fedezz fel, hanem lásd az igazi életet az ottani emberekkel. Meglepő, hogy mennyi mindent láttam így, és ekkor fogsz rádöbbenni, hogy te sokkal szerencsésebb vagy.
Nehéz elképzelni, hogy az internet vagy a tévé miatt... Bár biztos közrejátszik.
Meg az is, hogy a nagy álmainkat hajkurásszuk és ennek az oltárán mindent feláldozunk.
Szóval igazad van, egyetértek.
Lepontozhatsz, meg hisztizhetsz, de így van. Minél inkább alja rétegekben mozogsz, annál erősebbek azok a dolgok amiket írsz. ha körülötted mindenki olyan, akkor rossz körökben mozogsz. Nem feltétlenül elköltözésben kell gondolkozni, hanem nívósabb társaságot keresni.
Ettől még természetesen nincs olyan szint, ahol mindig mindenki tökéletes, de az arány nem mindegy...
#1
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!