Miért olyan nehéz találni egy intelligens, érvelni tudó, tanult lányt?

#11: Lehagytam a szokásos monológot, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára... Bár azt hittem, hogy adja magát. Nyilván nem minden férfi lekezelő, de sokan azok, és sajnos ebben az országban eléggé gyakori az ilyen eset. Aminek ugye háttere is van, hogy miért, de ebbe most ne menjünk bele, mert senki se fog kijönni belőle jól a végén.

Na ez meg a másik véglet, amit Te említesz: büszkeség. Ez is tisztán arra alapoz, mint ha csoda lenne egy nőnemű lénytől, hogy értelmesebb mint az ellenkező nem. Olyan effektus, mint ha a macskád magától rájönne, hogy az almos tálcájába piszkítson, ezért tökre ügyesnek, okosnak stb...-nek hiszed, pedig semmi extra nincs benne, normális cselekedet.

A következő esetekben jogosnak találnám a büszkeséget: diploma munka megvédése, bírósági védések, tárgyalások, egyes munkálatok megvitatás... Röviden olyan tevékenységeknél, aminek valami célja és tétje van, és nem kis eredménynek számít, ha a Te véleményedet fogadják el, vagy ha csak előrébb is viszi a megállapodás felé a párbeszédet.

Én arra felé hajlok, hogy egyenlő félként tekintsünk egymásra, és nem holmi versenyt csinálni belőle, hogy ki okosabb, kinek van több jó érve, hanem, hogy együtt gyarapítsuk tudásunkat, megismerjük másik világszemléletét, és akár közös nevezőre jussunk egy adott tézisben. Persze, ehhez kell némi élettapasztalat, alázatosság, tisztelet a másik fél iránt, de idővel és egy kis odafigyeléssel el lehet sajátítani ezeket az aspektusokat.

#13: "...aki szellemileg jó vitapartner." A kérdezőtől kiemelve, Ő szerintem most nem az érzelmi beállítottságra kíváncsi, és egy jó vitában nincs helye érzelmeknek és indulatoknak, mivel elveszti a lényegét: az objektivitást/tárgyiasságot. Egy nagyon hétkötnapi eset példának: tanár-diák viszony. Hiába írja meg a diák jól a dolgozatot, ha a tanár pikkel rá, és nem azt az érdemjegyet adja rá, amit ér a felelete. Innentől kezdve, ugye a tanár nem végzi jól a munkáját, és hagyta, hogy az esetleges gyűlölet vezérelje.

Igen, vannak olyan helyzetek, ahol az érzelmi megközelítés a helyes- de most itt nem erről van szó. Például az informatikai témánál, milyen érzelmet szeretnél Te előidézni? Hatódjon meg valaki azon, hogy AMD FX XY processzor van az említett gépben? Vagy az Arch Linux az alapja a Manjaro-nak? Esetleg azon, hogy a Command Promt-ba beírtál egy parancssorozatot és nem működik? Remélem érted a lényeget. Persze itt is lehet érzelmeskedni: könnyen érzelmi vitát kavarhatsz, hogy melyik a jobb: Intel vagy az AMD...

Figyelj, egy PvP matchet is lehet élvezni nagy szintkülönbségekkel és rámondani, hogy "gg", de ehhez is alapvetően lényeges az, hogy félre tudja-e tenni a magasabb rangú fél a büszkeségét, az alacsonyabb pedig irigységét... Ha mást nem hallanál gúnyolódásnál és "ez nem fair"-nél, hamar Te is elvesztenéd a nyugalmadat, és kilépnél.

És hamár a személyeskedünk: természetesen büszke vagyok a párom elért eredményeihez- de nem ezen agyalok, amikor leállunk például filozófálni, hanem elengedni magam és bármilyen szellemi-anyagi-érzelmi háttértől megkülönböztetve, beleveszni a témába.

@14: Nem látom, hogy bárhol személyeskedtem volna.

Az érzelmeket értelemszerűen nem arra értem, hogy AMD kutykurutty processzor van a gépben, hű, ez milyen gyönyörű, hanem arra, hogy ha a párom jobban tudja, hogy milyen processzor van abban a gépben, az az érzelmi közelség miatt képes büszkeséggel eltölteni. Igen, az én párom, és tudja, ez milyen klassz! Nem, nem azért, mert jajj, nő, és annak nem kellene ilyet tudnia, még is tudja, hanem azért, mert természetesen felértékelődnek az élet dolgai a szeretteinkkel kapcsolatban.

Van gyereked? Ha hazahoz egy ötöst matekból, csak-csak büszke vagy rá, és nem azért, mert egy gyerek és hű, hogyhogy tud törtet törttel osztani, hanem mert szereted és az vagy rá. Akkor is, ha a fél osztálynak ötös lett.

Ez ugyanez a szituáció.

@18: Sajnos az a helyzet, hogy nem tudsz mást csinálni, vagy átugrod ezeket a hozzászólásokat, vagy elolvasod őket. Mivel elolvasni nem szeretnéd, gondoltam ráirányítom a figyelmed az első megoldásra, hátha örülsz neki. De ha nem, hát nem.

Azt ugye viszont nem kell taglalnom, mennyire cikin nevetséges ez a hozzászólásod? Ha még gyerek vagy, max 12-13 éves, akkor oké, belefér ilyen menőzésnek hitt dolog, majd kinövöd és ha véletlen később rátalálsz ilyen megnyilvánulásaidra, utólag fogod a fejed. Ha felnőtt vagy, akkor valami nagyon nem kerek. Ha ilyesmi kell, hogy menőnek érezd magad, illetve nem érzed a dolog vércikiségét, akkor valami baj lehet a való életben. Érdemes lenne arra fektetni kis energiát, mert ez csak egyre rosszabb lesz különben. Komolyan.

Manapság gondolom nem dívik a gondolkodás, nem divat. Aki meg nem a divatos dolgok szerint él, azt kinézik, és sokan tartanak ettől, v rossz helyen keresgélsz. Figyeld már meg az illetőknek a szemét:)

(Vagy nemtom, de szeretek mindenkit)