Felnőttek, ti mit gondoltok a 18 éves, vagy annál fiatalabb énetekről?

Hálás vagyok “neki”. Lehet hogy a negyvenéves énem is inkább a kamaszkori énemnek köszönheti a jó dolgokat majd, mint a mostaninak... Kamaszkoromban eléggé álmodozó és idealista voltam. Nagyon sokat alkottam: írtam, rajzoltam, és tanultam is mint állat. Otthonülős, kocka gyerek voltam. Most huszonévesen van faca melóm, több mint elég lóvém, és az életem mostanság 50%ban az élvezetek, élmények hajhászására, 50%ban a munkára megy rá, sokkal társaságibb ember lettem, szeretek ismerkedni más emberekkel, és a legtöbbeknek azonnal szimpatikus vagyok, nagyon sokan szeretnek, vagy csak csípnek :D. Mint ha most bontakoznék ki, de inkább biológiailag és szociálisan, mintsem szellemileg. A huszonévesen létrehozott szellemi értékek messze elmaradnak a gyerekkori és kamaszkori teljesítményemtől.. Mégis az akkori világok amiket megteremtettem, most is kísérnek, és ha elegem van a jelenbeli hajszából, akkor visszamenekülök oda és folytatom az akkor elkezdett, azóta is befejezetlen írásaimat, rajzokat.. olyankor újra a réginek érzem magam. Összességében nagyon élvezem a mostani életem, de a gyerekkori énem marad az igazi önmagam ahova most is visszatérek időről időre.

27F