MBTI-hez értő emberek. Mi a különbség INFJ és INFP típusok között?

Nos, elég sok a különbség, ez a legjobban a kognitív funkciókat megvizsgálva látszik:

INFJ -> Ni-Fe-Ti-Se

INFP -> Fi-Ne-Si-Te

Már ennyiből is látszik, hogy ami az INFJ-nek i végződésű funkció, azaz introvertált, az az INFP-nek e végződésű, azaz extrovertált. De mit jelent ez bővebben...?

A Ni - introvertált intuíció egy olyan funkció, amit a legjobban információs szivacsként lehetne jellemezni, felszív a környezetében szinten minden információt. Egy részüket ezek közül rendszerez, pókhálószerűen kiterjedten, más részüknek a felvétele meg fel sem tűnik, ameddig a megfelelő pillanatban, egy totálisan véletlennek tűnő asszociáción keresztül például "ki nem böffenti" az adott információt a Ni. Ez az a helyzet, amikor "nem tudom, hogy honnan, de tudom, hogy ez a megoldás" vagy, "Erre meg, hogy gondoltál? Hmm... csak úgy beugrott." Plusz a Ni hajlik a hosszútávú tervek készítésére, ezért is van, hogy egy része a nem feltétlenül relevánsnak tűnő információkat is elteszi, hátha később még jó lesz.

A Ne - extrovertált intuíció pedig... ahogy én szeretem megfogalmazni, és ahogy a legjobban le lehet írni a működését "Ez érdekes!" - szindrómában szenved. Azzal foglalkozik, ami megragadja, nem mindent gyűjt össze és azt a mindent formálja, hanem kikapkodja, ami tetszik, ami foglalkoztatja, ha teszem azt a Ne használó elkezd olvasni egy könyvet, és a második oldalon már nem tartja érdekesnek, akkor sanszos, hogy egy darabig félrerakja, a Ni használó meg inkább kivár, olvassa tovább. A Ne-t az ötletek éltetik, és pattog közöttük, mint egy bolha, mindig ami a legkülönlegesebbnek, legcsodálatosabbnak tűnik, arra koncentrál, ha ez a csodálatosság 2 percig tart, akkor két perc múlva vált, ha valami meg mondjuk 10 évig egy huzamban leköti, akkor addig törődik vele. De ezek után se hagyja végérvényesen, ha valami három hétig nem érdekes, de három hét + egy nap után megint érdekesnek tűnik, akkor újra azzal foglalkozik. A Ne használóknál szokott az lenni, hogy "Hm... érdekel a festészet, de meg akarok tanulni kínaiul, programozni, meg szeretném mászni az Andokot, lovas túrázni akarok, elmennék vásárolni, szükségem van egy pudlira, búvároktatóként dolgoznék, meg nővérként, meg tűzoltóként. mert hajjj.... mindegyik olyan érdekesnek tűnik!!". A P végződésből fakadó spontaneitás egy az egyben a Ne-nek köszönhető.

---- ILLETŐLEG, az INFJ-nek a Ni az első, az INFP-nek meg a Ne a második, azaz az INFJ-nél a Ni funkció jellemzői erősebbek, mint az INFP-nél a Ne funkció jellemzői.

A Fi - introvertált érzelem egy befelé mutató érző funkció. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberünk döntéshozatalkor, helyzetfelméréskor magából indul ki; "Tudom, mit érzel, mert ebben a helyzetben ÉN ezt érezném." Aminek a következtében előfordul, hogy a Fi bármennyire is jót akar, nem megfelelően kezeli a körülötte lévő embereket, mert vagy túl nagy dobra veri azt, ami őket nem izgatja, csak őt zavarná, vagy ugyanezen a vonalon maradva nem foglalkozik egy gondjukkal, mert őt nem bántaná fordított esetben. Ezen kívül a Fi használó ugyanemiatt a befelé orientáció miatt hajlamosabb magára venni a kritikát, hajlamosabb beleesni a... "szegény kicsi én" szindrómába; ha valami rossz történik, azért ő a hibás, ha valaki negatívan értékel ki valamit, amit ő csinál, azt azért mondja, mert bántani akarja őt... A negatívumokat így vagy úgy, általában önmagához vezeti vissza, és nem annyira hajlik a más szemszög alkalmazására.

A Fe - extrovertált érzelem egy kifelé mutató érző funkció. Ezt meg úgy képzeld el, hogy "Tudom, mit érzel, mert beleképzelem magam a TE nézőpontodba, a TE személyiségedből szemlélődök, ezért azt tudom, hogy NEM ÉN mit éreznék ebben a helyzetben, hanem, hogy TE mit érzel." Emiatt szokták túlmisztifikálni speciel az INFJ-t meg az ENFJ-t, hogy "hatodik érzékük van meg a vesédbe látnak..." . És a Fe miatt valóban, sokszor olyan dolgokat is észrevesznek rajtad, amiket te magad esetleg nem, emiatt szereti a többi típus az INFJ-ket és az ISFJ-ket (akiknek szintén Fe-jük van) ingyen pszichológusnak használni, mert az az érzés fogja el a legtöbb embert a közelükben, hogy "igen, ő megért engem". Csak, hogy ne a Fi hátulütőjéről beszéljek... a Fe használók is hajlamosak lehetnek túltyúkanyóskodni, "ÉN TÉNYLEG TUDOM, MI A JÓ NEKED, ÉS ENNEK A FÉNYÉBEN SEGÍTEK, MÉG HA NEM IS AKAROD!" alapon, vagy ezt a dolgot remekül felhasználhatják a környezetük manipulálására is. Nem hiába van annyi szektavezéres meme az INFJ-kről és az ENFJ-kről.

--- ILLETŐLEG, az INFP-nél a Fi erősebb, mint az INFJ-nél a Fe. Ez azt foglalja magába, hogy bár az INFP-nél a Ne meg a Fi is elsődleges funkciók, mivel a Ne a Fi-hez képest csak második, ezért a Fi először szűr, és csak az jut el a Ne-hez, amit az átenged. Az INFJ esetében meg ugyanúgy megszűri először a Ni a dolgokat, majd csak azt adja oda a Fe-nek, ami marad.

Most, hogy kiveséztük a fő funkcióikat, lássuk a többit, amelyek már jóval gyengébbek, átmennek az N és az F funkciók szűrésén is:

A Ti, azaz introvertált logikai funkció az INFJ 3. funkciója, azaz közvetlenül a másik döntésfunkciója, a Fe mellett helyezkedik el. [ Ez azt vonja magával, hogy a) erősebb, mint az INFP negyedleges T-je, b) kevésbé rendelődik alá az F funkciónak, jobban harmóniában áll vele. ] A Ti részlet-orientált, kialakít magában egy rendszert, majd abba illeszti bele a tényeket, a tények fényében tovább formálja a rendszert, elemenként vizsgál, nem a nagy egészet vizsgálja.

Azaz: Ha egy Ti-használónak azt mondod, hogy:

1 = 3 = 8 = 9 = 2, akkor nem azt fogja mondani, hogy "De, hékás, 1 miért egyenlő 2-vel? Ez marhaság!", hanem, hogy " 1 egyenlő 3-mal, ez hülyeség! De az is, hülyeség, hogy 1 egyenlő 8-cal, 9-cel, és 2-vel is, valamint, hogy 3 = 9, 3 =2, 8 =2 stb! "

A Te, azaz extrovertált logika pedig egy nagyon feltűnő, abban az esetben, ha első vagy második helyen áll a funkciós képben, akkor egy buldózer-funkció. Könyörtelenül, hidegfejűen célorientált, maximalista, hatékonyságorientált. A Ti számára nem a végcél a fontos, hanem az út, amin eljutunk hozzá, ("nem az számít, ki nyer a versenyt, hanem a részvétel"), ezzel szemben a Te-t nem érdekli az út, a Te-nek a végeredmény a fontos, illetőleg, hogy minél hamarabb eljusson hozzá. A Te a tényekből építi fel a rendszert, így gyorsabb, mint a Ti, bár esetleg felületesebb is. A Te a nagy egészet nézi, nem elemenként a részleteket. A Te-használók a célorientáltságuk és a hatékonyságorientáltságuk miatt makacsul ragaszkodnak ahhoz, amit a fejükbe vesznek, ha nem működik az A) verzió, és csődöt mond a B), a C) meg a D) is, akkor sem tesznek le róla, hanem keresnek egy E) verziót, és nem hagyják, hogy ebben bárki meggátolja őket, mert "ott a cél, amit el kell érni!". A Te ebből fakadóan türelmetlen is, ha valaki nem hatékony, ergo hátráltatja a cél kivitelezését, azt nem tudja tolerálni, az idegesíti, arra hibapontként tekint.

Azaz: Ha egy Te-használónak azt mondod, hogy:

1 = 3 = 8 = 9 = 2, akkor a Te használó azt mondja, hogy " 1 = 2-vel? Badarság!".

Az INFP-nél ez a funkció a legutolsó, ez van a legjobban alárendelődve a többinek, és ez annyit tesz, hogy a Te-jellemzők az INFP-nél akkor buknak a legjobban a felszínre... ha azt mondod, hogy nincs igaza, de ő valamiért kötődik a saját igazához, és akárhogy is érvelsz, ő tartja magát hozzá, mert SZERINTE jó. Vagy mondjuk meg van sértődve, csúnyán fogalmazva "cirkuszol", és szintén akármit mondasz, ő nem hajlandó azt a dolgot elengedni, ha ő azon duzzogni akar, akkor duzzogni fog rajta, ha azt akarja, hogy érzed rosszul magad, mert megbántottad, akkor éreztetni fogja, mert most ez a "cél". Egy olyan cél, ami abszolúte illogikus, de ugye alárendelődik a hipererős befelé mutató F-nek. Dióhéjban az INFP-nél a Te egy érzelmi alapú makacsságként teljesedik ki elsősorban.

Az INFP-nek Si-je van, introvertált érzékelése, ami ha erős, akkor egy nagyon gyakorlatias funkció egyébként. Ám minden esetben múlt orientált, a már megtörtént dolgokból kiindulva építi fel a jövőt, ebből kifolyólag ritkán követi el ugyanazt a hibát, mert benne van, hogy X alkalomkor ez nem működött, szóval valószínűleg most sem fog. Mivel a múltra alapoz, általában fontosak a számára a hagyományok, a társadalmi elvárások, hogy mások mit gondolnak róla, a régi erkölcsök és értékek. A beteg Si funkció hajlamos nagyon a megtörtént dolgokba ragadni, több évvel korábbi sérelmeken rágódni, hagyni, hogy a régi sebei teljesen felemésszék, esetleg azzal a szófordulattal élni, hogy "kislányom, mi szükséged van okostelefonra, mikor az én gyerekkoromban csak vonalas volt, mégis tök jól felnőttem, mégis itt vagyok, és élek!". Az egészséges Si ezzel szemben nem úgy közelíti meg az idézethez hasonló kérdéseket, hogy "ha nekem nem adatott meg valaki gyerekként, akkor a saját gyerekemnek se legyen meg", hanem "nekem ilyen meg ilyen nem volt, ezért arra törekszem, hogy neki meglegyen!".

( Ha még nem untál bele a szóáradatom olvasásába, akkor ezen a ponton érdemes kitérni rá, hogy az MBTI valóban csak a gondolkozási/cselevési mechanizmusról adhat biztosabb képet, mint a téveszmékkel ellentétben konkrét dolgokra egy emberrel kapcsolatban, arra, hogy melyik típus hogyan vélekedik bizonyos témákról, miket szeret és miket nem, mikor mit csinálna. A fentebb hozott példámban is a két képzeletbeli szülőnk is ugyanazzal a funkcióval jutott el a véleményéhez,a múltra alapozással, viszont, mint egyértelműen kiütközik, a két vélemény merőben eltérő. Az még nagyobb változatosságra adhat okot továbbá, hogy az egészséges funkciók lényegesen máshogyan működnek, mint az egészségtelenek, avagy sérültek, de ezekre minden funkciónál végképp hosszú lenne kitérni. :D)

Az INFP-nél mit von magával a Si? Főként azt, hogy összejátszik a Fi-jével, megragad benne az emberek véleménye, magára veszi, hosszú ideig rágódni tud rajta, ha valakinek támadónak vagy bántónak érzékeli a hozzáállását, de ugyanúgy nagyon mély nyomot tud benne hagyni az is, ha valaki, valamikor jó volt hozzá. Így az is lehet, hogy egy INFP azzal az indokkal nem lép ki egy bántalmazó párkapcsolatból, hogy "de amikor összejöttek annyira kedves volt vele az a pasi."

Az INFJ-nek Se-je van, extrovertált érzékelése. Ez egy maximálisan jelen orientált funkció, az ittben és a mostban él, képtelen előre tervezni, akár az is nagy fejfájást okoz a magas Se-seknek, mint az ESFP-nek és az ESTP-nek, hogy kialakítson magának egy rutint, hogy egy hétre előre kitalálja, mi legyen a vacsorája... (A Se-használók ezért ódzkodnak a komoly kapcsolatoktól, az elköteleződéstől is.) A Se mentalitása abban testesül meg, hogy "majd kialakul valahogy", cselekedni kell, menni kell, megállás nélkül. És az a helyzet, hogy annyira fantasztikusan gyorsan be tudják gyűjteni a pillanatnyi információkat, olyan gyorsan tudnak döntést hozni ezek alapján, hogy bármily ijesztő is lehet ez egy tervező beállítottságú valakinek, ők végigrögtönözhetik az egész életüket, úgy, hogy nem lesz belőle semmi bajuk, sőt. A Se-sekre mondják, hogy állandóan szerencséjük van, hogy biztos valami felsőbb erő vigyáz rájuk, ha ilyen kaotikusan is ennyire jól jönnek ki a dolgokból. ':D De az INFJ-nél ezt az utolsó funkció, úgyhogy nem működik olyan parádésan, mint ahogy az előbb lefestettem. Az INFJ-k, és az összes magas Ni-s ember hajlamos annyira belemerülni a gondolataiba, hogy nem fogja fel, ami per pillanat körülötte történik, elsétál a boltban azelőtt, amit keres, megbotlik vagy nekimegy valaminek... Optimális esetben ilyenkor a gyenge Si tud annyit mozdulni, hogy az utolsó pillanatban segít esésnél abban, hogy észrevegyen valamit, amiben megkapaszkodhat/ visszanyerheti az egyensúlyát, rosszabb esetben annyiban, hogy szoruljon bele annyi lélekjelenlét, hogy úgy fordul, ha már a zuhanást nem előzheti meg, hogy kevésbé üsse meg magát.

Egy kis kevésbé objektív kiegészítésként:

Az INFJ-t általában úgy jellemzik, mint a leglogikusabb érző, mivel introvertáltan intuitív, illetve a Fe mellé általában jól fejlett, erős Ti járul náluk, ezért (sokszor fordul elő, hogy INFJ-k INTJ-nek tetsztelik magukat, ameddig nem ismerik meg a funkciókat) kevésbé hozzák ki a sodrukból a T-ket, mint a hozzájuk képest full szeszélyesnek és labilisnak, "kis szerencsétlen hópihének" látszó INFP az ultrarerős Fi funkciójával és az extragyenge Te funkciójával. :D

Egy INTJ

Előző vagyok, és azt lehagytam, hogy;

Tehát NEM lehet egyetemlegesen, konkrét példákkal megmondani, hogy bizonyos körülmények között miben térnek el a gondolataik, az érzéseik, a viselkedéseik, mert ezekre az MBTI nem ad normális, nem általánosító választ, pusztán a mechanizmusra, ami alapján kikötnek a vélemény, érzés, viselkedés, gondolat mellett.

Elnézést, hogy ilyen darabos vagyok, de beugrott még egy érdekesség - imádott Ni funkció, haha - a viselkedési mechanizmus kapcsán, amit én fedeztem fel, és amire már sokan mondták, hogy jó támpontadó. :D

Ha az eddig leírtakból nem is tudod esetleg megállapítani, hogy Fi vagy Fe funkció igaz rád, vagy akárkire, akkor érdemes megnézni, hogy hogyan használja esetleg az érzelmi zsarolást, mint fogást.

A Fi jön a "szegény kicsi énnel"; Mindenki ellenem van, mindenki csak engem bánt, te is utálsz engem, azért vagy ilyen, azért csinálod/nem csinálod ezt, hogy nekem rossz legyen, nem igaz, hogy megint itt tartunk, hogy megint én vagyok a rossz! Más nem tudja, hogy milyen ez, te sem tudod, én annyi mindenen menten keresztül, engem annyi rossz ért, erre még itt van ez is, és még mindig én vagyok rugdosva!

A Fe meg jön a "mártír" figurával, hogy bűntudatot keltsen; Képzeld, nekem is lenne bőven okom arra, hogy így viselkedjek veled, hogy ne csináljam meg ezt vagy ezt, de én aztán nem panaszkodok ezért, ezért, meg emezért, meg emezért, hanem csinálom, amit kell, és melletted állok, nem úgy, mint te, aki erre meg erre se vagy hajlandó, mikor én még ennek, ennek meg emennek a fényében is kiteszem érted a lelkemet!

Persze a pontosvessző utáni rész erősen kifigurázott, de jó iránymutató lehet :D

A teszteknél a százalékokkal ne törődj, aki jobban benne van a dologban, annak az csak annyi támpontot ad, hogy mennyire végletesen a típusa, pl. nekem minden betűre 100-95% szokott kijönni, ami csak annyit tesz, hogy elég sztereotipikusan INJTs vagyok.

Olyan szintén nem fordul elő, hogy valaki ez is meg az is, mert akkor borul az összes funkció, borul az egész gondolkozási / viselkedési mechanizmus is. Főleg olyan két típusnál, aminél az egyiknek minden olyan funkciója extrovertált, ami a másiknak introvertált, minden olyan funkciója introvertált, ami a másiknak extrovertált. Típusváltás szintén nem fordul elő, megszületsz, és megvan, attól függően, hogy milyen hatások érnek, változhat, hogy mennyire vagy végletesen a típusod, mennyire erősek / gyengék típusodhoz képest egyes funkcióid, mennyire egészségesek / sérültek egyes funkcióid. Hogyha változatos eredményeket ad ki egy teszt, az vagy arra vezethető vissza, hogy nem megfelelő a teszt - ez a leggyakoribb - , vagy nem az egész állapotodat veszed alapul a válaszoknál - akár nem tudatosan is - , hanem a pillanatnyi hangulatodat, vagy nem elég jó a kitöltő önismerete hozzá alapból. Láttam már olyan ESFJ-t, aki INTP-nek tesztelte magát, meg is volt róla győződve, hogy INTP, aztán amikor elkezdtünk beszélgetni, akkor bebizonyosodott, hogy baromira nem T az első funkciója, hanem F... :D Csak nem úgy értelmezte a kérdéseket, ahogy kellett volna, nem úgy mérte fel saját magát, és bár így a funkcióit eltalálta ( ESFJ: Fe-Si-Ne-Ti, INTP: Ti-Ne-Si-Fe) , de a sorrend nem stimmelt... Nagyon nem stimmelt, hiszen fordított lett.

Én INFP vagyok, szerintem rémes. Minden INFJ barátomat irigylem, és igen, szinte mindig kiakadok, mert azt gondolom, ami számomra evidens, az másnak is az kéne legyen. Hát nem.

Szóval ja, vannak itt gondok. Az esetek 90%-ában halogatok mindent. XD A vizsgatételek közül legalább 2-t kihagyok, mert nem szánok elég időt a tanulásra. Minden érdekel, de igazán semmi sem, vagy van, aminek azért nem állok neki, mert elkönyvelem előre, hogy nem fog összejönni. 4. éve járok egyetemre, még sincs integrált tudásom, addig tudom az anyagot, amíg beírják az 5-öst a Neptunba, és kész. Az INFJ barátaim nem ilyenek. Beletesznek egy csomó időt és energiát abba, ami érdekli őket és segíti őket fejlődni. Én maximum haszontalan dolgokkal szórakozom sokat, amik fejlődni nem segítenek. Pl: a hobbim a rajzolás. Nem vagyok jó különösebben ebben sem, félig feladtam 17 évesen. Soha nem értékelte különösebben senki, most sem, de magamnak csinálom, szóval magam miatt érdekel.

Nyilván vannak jó tulajdonságaim, de nem tudok szocializálódni, anyu szerint egy hisztérika vagyok, és ne csodálkozzak, hogy nincs pasim, így 23 évesen. Ahogy az egyik INFJ barátom fogalmazott: Az INFP-k többsége életképtelen, de barátnak tökéletesek.

Na igen, csak sajnos fel kéne nőni, nem leszek örökké fiatal, családot meg szeretnék.

De én gyerekkorom óta utálom magam, mert akkor is rengetegen bántottak, meg kiközösítettek, lestrébereztek stb. Szóval hozzászoktam a magányos farkas léthez, nem szívesen engedek be másokat.

Pszichológusnak készülök, de most azt érzem hosszú távon nem tudom hogyan lehet ezt csinálni.