Felnőtt nők! Emlékeztek olyasmire gyerekkorotokból, ami nehézség volt a nővé érés folyamatában?

Mikor 10 éves voltam, és megnőtt a mellem (C kosaras lett a semmiből)

Tesin ilyen perverz fürdőruhaszerű tornadressz volt rajtunk, és soha nem állt a mellem, mindig lógott. Gyűlöltem azt a dressz, mert beizzadt a mellem alatt, és látszott, és mindenki halálra csúfolt.

Ugyanígy a menzeszem is ekkor jött meg, amit szégyelltem. Anyummal persze beszéltem róla, de hogy 10 éves kis csendes lányként odamenjek az üvöltözős, szigorú tanárnőhöz, hogy mit csináljak... Terpeszülésben kifejezett öröm volt ott ülni, mikor még tapasztalatlan voltam, hogy hogyan helyezzem a betétet, hogy ne látszódjon a szárny és ne ázzak át.

Nagymamám nevelt, vagyis apai nagyszüleim, de nagyapum 15 éves koromban elhunyt.

Alapból igénytelen voltam a külsőmre, nem érdekelt a divat, a sminkm, sőt, nagyon durva dolgaim voltak, igénytelenség terén is: pl simán bement nagyon zsíros hajjal és össze se fogtam, nem zuhanyoztam mindenhol elég alaposan és teljeskörűen, 8.-ban bementem fehér pólóban, amely tisztára átlátszott és nehezen fogtam fel, hogy kellene cicifix minmum.

Ez a mentális furcsaságaim miatt van. Alapból a magam külön világában éltem stb.

Ugye nagymamám nevelt, mint írtam.

Írtátok már a szőrt. Nem akart engedni szőrteleníteni. Az ő korában nem volt divat, sőt, és egészségtelennek is tartotta.

Azt hiszem, a lábamat kb 16 éves koromban kezdtem szőrteleníteni.

Nagymamám vett nekem ruhákat, nem jól álltak és nem a legdivatosabbak voltak. A szlogene: hát hogyne lenne már divatos, akkor nem árulnák.

A józsefvárosi piacra rángatott el, amelyik ruha tetszett, amellett elszáguldottunk, amelyik nem, amellett lehorgonyoztunk.

Később a szemöldökszedést se mutatta meg és a sminkelés terén is a régmúlt divatot követte.

A menzesz...

Eleinte nem szedtem rá gyógyszert, később nem használt, például mert éjjel jött meg, rosszullétre ébredtem és már nem hatott...

Nem görcs, hanem ilyen fura fájdalom, mintha kakilni kellene és bizony gyengeség, hányinger, hányás is előfordult.

A vonaton épp leszállás előtt másodpercekkel hánytam össze részben magamat, részben a zacskóba bele, részben a vonat ajtaját. Persze egy hányás nem hányás, tehát jól voltam egész nap.

Ma is szedek gyógyszert, ha megjön, de ma már jobb a helyzet.

Ápoltnak tartom magam de az öltözködésre nem mindig érzek rá... Sminkelni nem sminkelem magam.

26/N

Én is a saját kis világomban éltem, úgyhogy sose kérdeztem semmiről, mindent úgy kezdtem el csinálni, ahogy a korosztályomban tapasztaltam. Elég nagy stressz volt, meg túl sok volt a kérdőjel. Engem is kiközösítettek, mert duci gyerek voltam . Belső változások meg még tartanak, még most se értem a dolgokat, hogy mivel kapcsolatban hogy kellene éreznem stb.

Nem élnék újra át semmit, borzasztó volt, gusztustalan és lelkileg megviselt, szívem szerint örökre maradnék ebben a 18-30ig tartó szakaszban.

Viszont azoknak a kis tiniknek, akik ebben vannak üzenem, hogy legyenek kitartóak, mert még sok jót tartogat az élet, ezen is túl kell esni.:)