Hogy tudnám feldolgozni, hogy szüleimsemmibe néznek?

Mielőtt válaszolnék lenne pár kérdésem!

Miért érzed szükségességét hogy megfelelj nekik?

Mennyire ismered saját magad?

Elhiszem , hogy rosszul esik , de itt azért közrejátszhat az is hogy nekik nem volt ilyen életük gyerekként mint neked, siman közrejátszhat egy két trauma .

Másrészről még egyetemista vagy, azt mondod van pénzed is , nem vagy rájuk utalva. Ha ennyire nem kellesz nekik akkor ők se kelljenek neked, ennyi.

Könnyű nekem leírni, de nehezebb Neked betartani, mégis azt tanácsolom, hogy ne akadj fenn a beszólásaikon. Van barátod, vele élsz, tervezzétek közös jövőtöket. Látom, tanulsz és mellette dolgozol. Gyűjtöttél is. Hozzád képest nagyon idős vagyok, bő élettapasztalattal. Éld a magad életét! Sok sikert!

F

Na igen, ezért vicc, hogy a vezetéshez jogosítvány kell, de egy gyermek felenvelése az mehet nyugodtan 0 hozzáértéssel is.

A testvérem is hasonlóan járt, ő egy levélben írta meg anyánknak a 25 év alatt összegyűlt összes sérelmét, és így szakította meg vele a kapcsolatot. Lehet neked is segítene, ha így tennél. Ha még nem tetted meg akár írásban, akár szóban. A tudat, hogy mindenről tudnak a szüleid amivel téged bántottak, segíthet túljutni.

Illetve ami ragadósabb lelki problémákra nagyon javallott és hatásos, az egy átmeneti világgá menés. Utazz ki Franciaországba és vándorolj végig a 800 km-es Szent Jakab-úton (El Camino)! Garantáltan könnyű lélekkel érkezel vissza róla.

Mihamarabbi felépülést!