Rossz ember vagyok, mert nem szeretem a másik állatot?

Ránk bízta a barátunk a kutyáját felvigyázásra, amíg az ország másik felében lesz két évig. Nekünk már van egy kutyánk, nem jönnek ki jól. A miénk jól nevelt, sokat foglalkoztunk vele, de ez az új kutya nagyon rosszul volt nevelve, vagyis sehogy. Minden meg volt neki engedve, el volt kényeztetve, és látszik rajta, hogy fura neki, ha rászólunk. Mindent szétrág, beleköt a mi kutyánkba, nem tudok tőle mozdulni, állandóan ugrál, pedig sokat játszom vele, meg szeretgetem is, hogy ne érezze elhanyagoltnak magát. A párom sokat van távol, este későn jön haza, és javarészt én vagyok velük egész nap. De már nem bírom idegekkel, mindent megpróbáltam, és képtelen vagyok már türelmes lenni vele. Sokat veszekszünk miatta a párommal, mert a mi kutyánk elkezdett bepiszkítani a lakásba a stressztől, és láthatóan fél tőle, vagy nem tudom. A mi kutyánk már nem jön oda hozzám, gondolom érzi rajtam a feszültséget. A barátunk megkért, hogy ne tanítsuk fegyelemre, mert "elrontjuk", ez a kutya így jó ahogy van. én elmondtam a srácnak telefonon, hogy nem jó ez a helyzet, de esküszik rá, hogy majd megszokjuk egymást. Nos ennek már két hónapja, és semmi nem változik. Már nincs kedvem játszani az új kutyával, és már nem akarom fegyelmezni. Nem értem miért nem találtak neki másik helyet, én már az elején rosszallottam a dolgot, mert tudtam milyen a kutya. De a párom hajthatatlan volt, hogy segíteni akar a srácnak, mert máshogy nem tudja megoldani az elhelyezést.

Nagyon fáj ezt kimondanom, de már utálok a saját házamban lenni, és nem tudom mit tegyek. Párom a fejemhez vágta, hogy rossz ember vagyok.