Miket szoktatok kamuzni, ha nem akarjátok elmondani, hogy valójában hová mentek?

Dióhéjban az igazat mondtam, csak nem avattam be őket nagyon a részletekbe. Találkozok egy baráttal, elmegyek sétálni, bemegyek a városban nézelődni, visszamegyek a suliba egy szakkörre... stb. De ezek olyan általános dolgok. 15 évesen pl. nem mondtam meg nekik, hogy azért kell kedden és csütörtökön visszamennem a szakkörre, mert a felsőbbéves Pali tartotta, akibe onnantól kezdve, hogy betettem a lában a gimi kapuján, reménytelenül szerelmes voltam, amíg le nem érettségizett tavasszal. A barátokkal is róla beszéltünk, a városban meg általában mindig arra bámultam a kirakatokat, ahol tudtam, hogy meg szokott fordulni, creepy, de még haza is kísértük néha (sosem vette észre, hogy követik... szerencsére). A fejem is miatta kellett kiszellőztetni, mikor rájöttem, hogy más városba készül egyetemre, és a szemében úgyis csak egy kis fruska vagyok.

Később, olyan 16-17 évesen meg már elég volt annyit mondanom, hogy elmegyek, majd kilenckor jövök. Csak akkor faggattak, hogy kivel, meg hol leszek, ha késő estére vagy egész éjszakára terveztem valakinél maradni.