A kamaszkor vége nagyobb változás mint a kamaszkor?

A kérdés értelmetlennek hangzik, de másképp nem tudom megfogalmazni.20 éves fiatal férfi vagyok, egyetemre járok. A lényeg, hogy a pubertázs végére érve, kb egy éve, fura érzések kezdtek bennem kavarogni. A baráti társaságommal sok mindenbe bele kóstoltunk tizenéves korunk elején, így szépen haladtam az alkohol, cigaretta, fű, ecstasy, speed és LSD listáján, utóbbi hármat fejenként max 3-szor, majd mire 19 évesek lettünk, valamiképp elidegenedtünk az újdonságoktól. A társaság élete már jóval unalmasabb, és valahogy talán ez az ami hiányzik, mert egyre gyakrabban eluralkodik egy érzés bennem, hogy üres vagyok. Egyre többet beszélek magamban, és szemlélődök, miközben rengeteg a haverom, és barátaim is akadnak. Van, hogy egyedül üvöltözök otthon, görcsös kézmozdulatokkal kiegészítve, tárgyakkal kiabálok, bár tudom, hogy nem hallják. Ha társaságban vagyok is, végtelenül deiváns módon viselkedek, mintha csak fel akarnám hívni magamra a figyelmet, de az nem ad nyugalmat, sőt idegesít is valamiképp, akárcsak az, ha megfogadják a tanácsaimat, vagy adnak a szavamra. Gyakran vannak önsértő megnyilvánulásaim, de ezek nem vészes tettek, csikkek és karcolások. Nincsenek gyerekkori traumáim, nincs deprsszióm, és bár voltam pszichiátrián, nem tudták két hét alatt megmondani, hogy skizofrén, vagy szorongásos személyiségzavar-e ami teszi ezt. Egyik betegség tünetei se stimmelnek több mint 20%-osan. Ha van valami szakmai vélemény, annak örülök, ha van valaki aki hasonlóan érez (Bár pont ez a lényeg, hogy nem tudom én se megfogalmazni, viszont aki ebben él, talán felismeri) annak viszont nagyon.