Miért vagyok boldogtalan, ha megvan mindenem anyagilag?

Bizonyos anyagi szint felett az ember rájön, hogy a pénz és tárgyak csak mindennapi eszközök és valójában az élmények, emlékek amik fontosak. Az hogy legyen célod, hobbid, vagy amiket leírtál, munkahely, barátok.

Én is úgy vagyok, hogy gyakorlatilag lakáson kívül minden más megvan. Nem vagyok milliomos nem vagyok degenerált idióta aki nem tudja kezelni a jólétet, jólétben sem élek. Nem vagyok mohó, nem vagyok kapzsi sem.

Van elég jó asztali gépem, ami régen nagy vágyam volt, ma már csak eszköz. Van elég jó telefonom, ami szintén csak eszköz amit használok mint a kés meg a villa. Van céges autóm is, még sincs az az óriási katarzis, csak beülök és használom A-ból B-be eljutáshoz.

Idővel lehet még az élményekbe is bele lehet unni. Én is meguntam bringázni helyette a túrázás most a favorit. Vagy már sokszor voltam a Hungaroringen, így egy sokadik verseny már nem feltétlen ugyanolyan mint elsőre.

Mégis ahogy előttem írják, az élményekre mindig emlékezni fog az ember. Én imádom visszanézni, csak át-át futva hogy mikor merre jártam, mit csináltam.

Azt észrevettem én is, hogy ebből átlag proli annyit lát, hogy neked megvan az ami neki nincs és jönnek a szokásos "ha ennyi pénzed van add nekem" szöveggel.