Nem érzem jogosnak, hogy nekem könnyebb?

Szegény családból származom. A párom külföldi, jó körülmények közt él, én jöttem ki hozzá anno, de az otthoni mentalitást egyszerűen nem tudom levetkőzni.

Számora a 10€ (3000Ft) továbbra is nagy pénz, a sokk kerülget, ha efölött kell kiadnom egy bevásárlás során. Ha meg magamra, akkor méginkább.

Ruhát csak használtan veszek, kozmetikumot csak a saját márkásat vagy olcsót, ha meg utazunk valahová, vagy kint eszünk a városban, forgatom a szemeim, hogy megint mennyi pénz, és otthon ezért mennyit dolgoznak az emberek.

Novemberben fodrásznál voltam, és kb lehidaltam, hogy egy egészségügyi vágás átszámítva 6000Ft, mikor odahaza vidéken én ezért kb 600Ft-t szoktam fizetni.

Már megneveltem magam, és neki nem szólok, hogy miért van szükség erre vagy arra, vagy miért nem jobb, ha otthon főzök, és viszi munkába, a munkahelyi étkezés drága (én amikor dolgozom/dolgoztam otthonról vittem a kaját).

Vagy ha kint vagyunk valahol, inkább nem kérek enni/inni, csak hogy ne lássam, ahogy megy a pénz.

A legutóbb meg, mikor haverokkal voltunk, az egyik lány mondta, hogy 100-150 ezer Ft-nyi € neki havonta lazán elmegy magára, ez itt normális (1,5 mill körül keresnek), én meg belegondoltam, hogy nekem szerintem eddigi életemben összesen nem költöttem ennyit magamra, nemhogy havi jelleggel úgy, hogy meg sem érzem.

Egyszerűen nem érzem jogosnak, hogy nekem a semmiért lett jobb életem (mert a párom jól keres, mert itt magasabb az életszínvonal), míg a többi 11 ezer embernek ott kell maradni vidéken, és nekik továbbra is nehezebb.

(Soha nem készültem külföldön élni, a párom miatt vagyok itt)