Miért van az, hogy a legtöbb felnőtt/szülő igazából nem akarja, hogy könnyebb legyen a gyerekeknek/gyerekeinek, mint amilyen neki volt?

Én ezt pont fordítva látom az ismerőseim, családom körében.

Mindenki azt akarja (és tesz is érte) hogy a gyerekeinek jobb és könnyebb élete legyen, mint neki volt.

*Annyi az összes gond, hogy lusták a mai fiatalok,

Aki ilyet írt, az megkockáztatom, hogy nincs gyereke, vagy már elég idős, és a gyerekei régen felnőttek.

Tudod mennyit tanul egy középiskolás, aki államilag támogatottra be akar kerülni, hogy ne a szülei fizessék a tandíját? éjfélig. A hét hat napján, hazaér délután 5, eszik, zuhanyzik, és áll neki. Szombat pihi, Vasárnap ujra tanul, sokszor egész nap.

Az általános sulisok felsőben meg 10-nél előbb nem hagyják abba H-P-ig annyira le vannak terhelve.

Hát, ha már a házi feladat példát hoztad, túlterhelni valóban nem kell a diákokat, ugyanakkor az önálló gyakorlás fontos. Tehát az sem jó, ha egyáltalán nincs, és az sem jó, ha belegebed a diák még suli után, és nem tud pihenni. Valahogy meg kéne találni az egyensúlyt.

Viszont összességében, hogy melyik szülő hogy áll hozzá, inkább segíti, vagy inkább gátolja a gyerekét, az már egyéni. Ebben is lenne egy arany középút, az életre nevelés, de tipikusabb az, hogy valamelyik szélsőségbe beleesnek, és vagy túlkorlátozzák, vagy túlkényeztetik, ezekből pedig problémák lesznek előbb-utóbb.

Mint gyerekük, mint óvodás, mint iskolás, mint gimnazista, a szüleim a legjobbat szeretnék nekem, segítenek, amiben tudnak, és nem akarják leverni rajtam saját szenvedéseiket, hanem annak örülnének a legjobban, ha legbarátságosabb, legkorszerűbb oktatásban részesülnék.

Bár még nem tudok sok tapasztalatból meríteni, de szerintem a szüleid meg lehetnek keseredve, és mindenkinek hangsúlyozni szeretnék, hogy nekik milyen nehéz, vagy pedig még a régi világban élnek, ahol a gyereknek semmi joga nem volt.