A te arcodra is kiül egy széles, gonosz vigyor, amikor korábban megmondtad az igazságot, senki nem hitte el, de végül neked lett igazad?

sokszor inkább szomorú vagyok, hogy elment az idő, értelmetlen volt, hogy létezem vagy bekövetkezett a baj..

de nyilván néha örülök is, hogy tisztán látok..mi ebben a "gonosz"?

Nem, mert általában olyan dolog aminek a helyrehozásában én is részt kell vegyek. Vagy csak rossz látni hogy elment az idő és nem haladt semmi, ugyanúgy hiba van a projektben.

Ha meg egyéni a dolog például magánéleti tanács akkor nem rúgok még egyet az emberbe.

Bár történne ilyen és kiülne.

Általában az én életembe szólnak bele. Vagy meg se hallgatnak, vagy ha igen, bele is szólnak mindenbe, bántó módon és olyan dolgokba, amikről fogalmuk sincs. A legszebb az, amikor olyan területen oktatnak ki, amelyben ők maguk viszont gyengébbek, sehol se tartanak. Más téren becsülöm, tisztelem, szeretem őket, de az adott kioktatásuk fájó és furcsa.

Általában utólag az derül ki, hogy se nekik nem volt igazuk, se nekem (nem jól csináltam az életemben az adott dolgot).

Én nemigen szólok bele más életébe:

- Nem biztos, hogy arra van szüksége; lehet, csak ki szeretné beszélni magából, az kell neki, hogy valaki meghallgassa

- Általában nem szokott lenni ötletem a megoldásra.

- Ha van is, nem tudom, hogyan kell határozottan elmondani, de úgy, hogy ne legyen bántó és ne tűnjön passzív-agresszívnek. Engem általában passzív-agresszívnak éreznek, vagy nyuszinak és ledominálnak, vagy sértőnek. Így a megfelelő kommunikációt még tanulnom kell.

Suliba, ha nem komoly a téma, nevetni is szoktam és "én megmondtam"mal reagálok.

Komolyabb esetben, családi körben, vagy baráti körben nem csinálok ilyet. Az osztály társaim nem érdekelnek. Hadd nevessek rajtuk. :) családon érdekel, nem törlöm jobban a képükbe az igazamat

a dologtól függ.

rossz dolgot előre látni hosszabb távon én inkább szomorú vagyok és arra gondolok,amikor eljön hogy-ba-ssza meg!-