Mit tegyek, ha nem merek tömegbe és emberek közé menni?
20 eves fiu vagyok es az utobbi 1-2 evben kigyogyultam hala istennek majdnem minden mentalis betegsegembol. Depresszio,szocialis fóbiam enyhult,onertekelesi zavar stb stb.
Nagyon regota szeretnek budapestre es egy egyeb helyekre menni kifejezetten kikapcsolodas celjabol egyedul,de nem merek.
Mikor budapesti iskolaba jartam,akkor nem volt ez ekkora probléma.
Szoktam setalni,de csak olyan helyen erzem jól magam,ahol nincsenek emberek. Sportolni is egyedul sportolok.
Tegnap es ma neki indultam volna,hogy menjek Budapestre,de mindig meggondoltam magamat,mikor menni akartam,pedig sok dolog erdekelne ott es legalabb nem ülnék itthon.
Mit tudnek ez ellen tenni?
Nekem nincs 1 baratom sem akivel mehetnék ide oda,egyedul pedig rettentoen rossz emberek koze mennem,de mar epp eleg idot pazaroltam el az eletembol.:(
válasza:A fóbiákat úgy pehet lehet oldani, hogy ha tudatosan beleereszkedünk a félt helyzetekbe, ezt nevezik egyesek konfrontációs terápiának.
Ha már csak egyszer meg mered tenni, utána csak könyebb lesz, mert megérzed, hogy sikerült, elkezd az önbizalmad épülni, és oldódni a félelmed.
Másodjára már nem lesz olyan nehéz, és egyszer teljesen kioldódik, viszont célszerű lenne tudni, hogy mi az amitől félsz, milyen akciójuktól, vagy reakciójuktól rettegst az embereknek?
Nem tudom,egyszeruen rossz,hogy egyedul vagyok sok ember kozott. Ha van mellettem egy ismerős ember akkor máris feloldódik ez. Olyan érzés,mintha sebezhető lennék az embereknek,mert egyedul vagyok,vagy nem is tudom. Szoktam tudatosan fejleszteni magamat,de ez nagyon nehez. Leginkabb az idegesít,hogy teljesen jól érzem magamat,ha egyedül csinálok valamit,de ha emberek közé megyek,mert ott érdekelne engem valami,akkor ott van az érzés,hogy ők nagyon jól érzik magukat egymással és én is ezt szeretném,de ha akarnám is képtelen lennék kapcsolatokat teremteni,mert fogalmam sincs hogy kell. (Es hiaba írjak le ezt,mert papíron minden könnyű.)
Így tudnam leírni,az ami a gond.
válasza:Tehát van egy kirekesztettség érzésed.
Célszerű visszamenni gyermekkorig, hogy ott volt-e kirekesztődés élményed, sőt, egészen magzatkorig (prenatális pszichológia), hogy várt gyerek voltál-e.
válasza:Tudd hogy nem vagy egymagad, mert itt az iker tesód :)✋
Nekem nem magamtól sikerűek kijönni a depresszióból, hanem segítséggel ( egy nagyon jó pszichológussal.) Ez kb 1 évig tartott.
Jelenleg még én is ott tartok, hogy magamtól nem megyek emberek közé, mert hát az még nem mondható el, hogy egy kicsit sem szorongok. Én is minél hamarabb szeretnék ezen változtatni, mert hát váljuk be, hogy nagyon rossz barátok és barátnő nélkül lenni. Az utóbbi még aggasztóbb, mert már nagyon vágyom egy aranyos lányra, aki mellett levethetem a gátlásaimat. Rájöttem, hogy mindent apránként kell elérni és az sajna nem egyről a kettőre megy, főleg ha az ember 2 éven át egymaga "él" egy sötét szobában elhanyagolva magát és teljesen elzárva a külvilágtól. Emlékszem, hogy még a hónapot sem tudtam soha megmondani, de volt olyan is hogy már az évvel sem voltam tisztában. Én egy ténylegesen nagyon mely depresszióban voltam, de mindennel többet köszönhetek a pszichológusnak. Olyan kis dolgokat tűzök ki magamnak, hogy ha épp mennem kell valahova, akkor megpróbálok minél több emberre ránézni, szemkontaktust felvenni és azt minél tovább tartani. Nem mondom hogy nagyon jól megy, de azt már érzem hogy egyre jobb. Ha valahol megkell hogy álljak pl zebránál, akkor igyekszem mindig minél közelebb állni az emberekhez és nem 2-3 métert tartva. Azt érzem hogy egyre jobban megtudom bízni az emberekben és amikor azt érzem hogy kicsit talán jobb lelki állapotban vagyok mint úgy egyépkent, akkor neha úgy teszek mintha valamit nem tudnék hogy hol van és segítséget kérek valakitől. Persze nem a fiatal lányoktól...sajna 😅😄
De érzem hogy javul a helyzet.
Nekem például sokat segítene, ha valakivel ezeket a dolgaimat megoszthatnám és azt is ha valami rossz van, és ugyan ez fordítva.
Szia!
Engem Attilának hívnak és közel azonos cipőben járunk. 🙄
Teljesen fel tudom térképezni a gyermekkoromat és mar regen felállítottam magamban azokat amik miatt ilyen vagyok. Mar meg is bekeltem szinte mindegyikkel es tudom,hogy az mar a múlt,nem is e szerint élek,de nekem egyszerűen nem mennek azok a dolgok amik másoknak igen. Mikor ebbe belegondolok akkor lesz nalam akaratlanul is egy olyan érzés,hogy: "akkor kapjátok be mind,hogy nektek van olyan és sikerül,nekem meg nem" és ez meg egy olyan érzést is hoz magával,hogy: azert sem akarok veletek lenni,de közben meg akarok,de nem tudok.
Tudom,hogy ez csak az én fejemben játszódik le,de úgy erzem,nem tudom megoldani ezt a helyzetet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!