Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Ez rossz? Furcsa, a társadalom...

Ez rossz? Furcsa, a társadalom elvárásától eltérek. Engem nem zavar. Másokat miért?

Figyelt kérdés

Hogy előljáróban megértsétek, hosszabbra eresztem a mondanivalómat. 19 éves nő vagyok.

Intoverált. Sosem volt igazi barátságom, de nem is hiányzott, csak, amíg kicsi voltam. 5 éves korom óta inkább olvastam, írtam, rajzoltam, minthogy ostoba emberekkel töltsek időt. Művelődtem, mely sokkal hasznosabb időtöltés. Sokat bántottak az állapotom miatt. ( Sánta vagyok de nem feltűnően ) Eleinte hagytam magam. Aztán elérkeztem tűréshatárom végére, és kamatostul adtam vissza minden csúnya szót, ütést, lelki terrort. A családommal nem kommunikáltam . Anyám egy mániákus,lelkisérült prostituált, akinek a gyerek addig gyerek, míg max 6-7 éves, és tudja babusgatni. Érzelmi instabillitása is van. Szerintem, borderline. De nem érdekel, mert engem már nem érint. Apám relatíve rendes ember, ha az akar lenni. Viszont felállított egy olyan maximalista rendszert, amihez sose értem fel. Nem is akartam. Aláásták azt, amit önbizalomként definiálnak.

Amikor kisebb voltam, jól éltünk, volt sok pénzünk is. Elkényeztetett voltam. Anyagilag.

A suliban a terrorizált alanyból én lettem a terrorizáló. Simán bevertem nálam pár évvel idősebb fiúk képét, nevetve. Ez, ha visszagondolok, mai napig elégedettséggel tölt el.Büszke vagyok magamra. Kiskoromban, emlékszem, hogy kínzósat játszottam. Nem bántottam senkit. Abból állt, hogy pl játékautót, játékkést húztam végig egy gyereken, és beleéltem magam. Elképzeltem, hogy az az eszköz valódi. Ez szexuálisan felizgatott, erre később jöttem rá, hogy ezek a fura érzések a vágy, hatalom kiteljesedései. Mindenhogy jól esett. Aztán, arra is emlékszem, hogy volt egy lány, aki hiperaktív volt, nem bírt meglenni egyhelyben és nagyon idegesített. Vele sokat verekedtem, véresre karmoltam mikor egyszer megütött. Ő sírt, én nevettem. Ez a lány szerette a lovakat. Írtam és rajzoltam egy könyvet arról, hogyan ölném meg az összeset, meg kínoznám meg. Véres, halott állatokat rajzoltam le. Ezt a könyvet eldugtam. De anyám megtalálta, majd kibeszélték apámmal. Meggyőztem őket, hogy csak viccből írtam. Megúsztam, hogy pszichológushoz vigyenek. 9 éves voltam.

A családi vitákat úgy kezeltem, hogy ignoráltam. Apám, ha anyámnak nekiesett, csak rajzolgattam, vagy ilyesmi. De ha nekemestek, és a higgadtságom határához értem, ordítoztam, és mindig a késsel szemeztem. Álltam este az ágyuknál, és azon gondolkoztam, milyen lenne őket leszúrni. Hogy mennyit bír az emberi test, hogy milyen érzés, milyen hangot ad ki...minden érdekelt.

Volt egy macskánk is. Egyszer, mikor ingerült voltam, folytogatni kezdtem, de időben elengedtem a nyakát, nem halt meg. A macska semmit nem csinált. Csupán ott volt velem egy szobában. Ekkor voltam 12-3.

Az általános utolsó éveiben loptam, cigiztem és ittam is. Megúsztam a kirúgást, mert csendes, jótanulónak ismertek főként, ezen tetteimen meg is lepődtek. A rajz és énektanár amúgy is szeretett, mert értettem a művészetekhez. Meggyőztem őket, hogy minden oké, nem kell eltanácsolás, családsegítő se semmi.

Aztán művészetibe mentem, ahol én voltam az egyik legjobb tanuló. 4 esnêl roszabb semmiből sem voltam. Kedvenc tárgyaim a művészetek mellett, az irodalom, a történelem voltak. A tanárok, az osztálytársaim imádtak. Ezidőben eljutottam oda, hogy bárhol otthon érzem magam, bárhova be tudok illeszkedni. Látszólag. Mindenkivel megtalálom a hangot, de csakis a saját céljaim érdekében. Azt az elvet vallom, hogy a lehető legkevesebb belefektetett energiával a legtöbbet érjem el, mindegy mi az ára. A párkapcsolataimban is ezt nézem. Szeretem magam alá rendelni az embert, szeretem, ha mindent megtesz nekem, amíg szükségem van az illetőre. Aztán kuka. Egyébként, hogy ne unatkozzak, igénylem a társaságot, néha a gengédséget, de főleg szeretem, ha valaki filozófikus alkat, és tudok vele kultúrvitázni. De számomra mindegy kitől kapom ezeket meg, csak legyen aki leköt, feltölt. Pár embertől megkaptam, hogy talán nem ártott volna egy pszichológus. Azonban én nem érzem szükségességét. Mivel a saját akaratom fontosabb másénál, nem is fogok elmenni. Gyilkos gondolataim, képzeteim mai napig vannak, szívesen megölnék embereket, de mérlegelem a következményeket, és tudom mi lenne belőle. Nem kell sem börtön, sem diliház. Na meg az agyam sem borult még el annyira. De ezeket leszámítva, minden további nélkül meg tudnám tenni.

Szerintem nem vagyok beteg. Inkább különleges.

De gyakorlati és racionális szempontból szívesen elolvasom, ti mit gondoltok erről. Kívülállók és hozzáértők, esetleg érintettek, bárki írhat, hisz erre van ez az oldal.



2018. dec. 18. 20:13
1 2
 1/18 A kérdező kommentje:

Rosszabb *, gyengédséget *


Elnézést a félrenyomásokért, telefonról írtam, gyorsan.

2018. dec. 18. 20:26
 2/18 anonim ***** válasza:
69%

Fordulj szakemberhez!

Komolyan mondom és nem megbántani akarlak. Még csak egy 19 éves gyerek vagy (nem véletlenül írtam gyereket) aki azt hiszi magáról, hogy felnőtt és érti a világot, a többi embert és saját magát is. Pedig nem. Neked olyan szakemberre van szükséged akivel beszélgethetsz, akinek elmondhatsz mindent és aki megfelelő módon tud vezetni.

Amíg még nem késő. Nem azért mert tényleg bántanál másokat, hanem mert annyira befelé fordulsz hogy képtelenné is válsz a társasa kapcsolatokra, mert meg leszel győződve arról, hogy te csinálod jól, a másik téved.

Hiába írod ezt le, nem bántanál másokat. Csak ezen járnak a gondolataid, de valójában inkább magadnak okoznál kárt. Ezért van szükséged segítségre, szakemberre, hogy ebből kihozzon és a befelé fordulást, a csak magaddal foglalkozást, a másik iránti empátia hiányát kicsit javítsa.

2018. dec. 18. 20:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/18 anonim ***** válasza:
94%

"Megúsztam, hogy pszichológushoz vigyenek."

Nem megúsztad, hanem elmulasztottad.

"Pár embertől megkaptam, hogy talán nem ártott volna egy pszichológus."

Akkor most tőlem is megkapod, de nem múlt időben. Keress fel egyet. Nem akarsz egy bölcsésszel (nyugi, nem orvos, és nem fog téged dilisnek nézni) beszélgetni, akivel végre közösen filozofálgathattok, miközben tán még segíteni is tud?

"Engem nem zavar." Dehogynem zavar. A gyerekkori sérelmeidet akarod folyton megtorolni...

2018. dec. 18. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/18 anonim ***** válasza:
60%
Ezt úgy hívják,hogy Antiszociális személyiségzavar.
2018. dec. 18. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/18 anonim ***** válasza:
100%
Suerintem viszont igenis beteg vagy
2018. dec. 18. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/18 anonim ***** válasza:
62%
Tudod, a jövőben szeretnék pszichológus lenni, szóval nagyon érdekesnek találom ezt a dolgot. Nem akarok mindenféle jelzővel illetni, mert egyes részletek elég ködösek. Hogyan gondolsz az emberekre? Mint tárgyakra? Akik csak arra valóak hogy a céljaidat elérhesd? Bár nem tudom erre a válaszokat, azt tudom hogy ez nem normális. Nagyon nem, és szerintem komoly problémáid vannak. De ki vagyok én, hogy ilyet mondjak hozzád képest? Hisz te vagy a legjobb, ugyebár. Utánanéztem a szakkönyveimben, hogy megbizonyosodjak arról hogy jól érzékelem -e a problémádat. Van egy teóriám. Pszichopata vagy. Ez így nyersen hangozhat, de szerintem mindenképpen ez vagy valami hasonló problémád van. Ez nagyon nem oké. Tényleg el kellene menned pszichológushoz. Én nem vagyok az, de ezt tanulom. Valószínűleg nem fogsz komolyan venni, és a pszichológus háza tájékát sem közelíted meg. De a remény hal meg utoljára, ugyebár... Gondolkozz el ezen, és változtass magadon.
2018. dec. 18. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/18 anonim ***** válasza:
0%
pontos definíció: kamutriciális dismese
2018. dec. 18. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/18 anonim ***** válasza:
69%

Szia!


"5 éves korom óta inkább olvastam, írtam, rajzoltam, minthogy ostoba emberekkel töltsek időt. Művelődtem, mely sokkal hasznosabb időtöltés."


Egészen biztos vagy ebben? Gondolkodj el rajta. Nekem sokkal könnyebb egyedül csinálni valamit, mint társaságban lenni. Eléggé mérsékelt is az igényem a társaságra - de azért van. Hajlamos vagyok azzal takarózni, hogy amit egyedül csinálok, az hasznosabb, mint a társasági élet, de ez nem igaz.


A másik, amit gondolj meg, hogy tényleg nincs-e igényed őszinte kapcsolatokra. Amit leírtál, az nem az. Dönthetsz úgy, hogy nem - de ez a döntésed ne a kimondatlan belső félelmeidre épüljön, hanem kellően alapos önismeretre.

2018. dec. 18. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/18 anonim ***** válasza:
79%

Nem vagy különleges, hanem súlyos lelkibeteg.

Állatokat kínoztál, és arról ámbárdoztál, hogy emberekkel is ez tedd? Pszichológushoz kéne menned, bár én talán egyenest egy diliházba küldenélek.

2018. dec. 18. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/18 anonim ***** válasza:
89%
Szerintem is beteg vagy.
2018. dec. 18. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!