Nem hagy nyugodni. Tehettem volna valamit ebben a helyzetben?
Ma vonattal utaztam egy nagyvárosba és a velem szemben lévő ülésen egy anyuka (25 és 30 év közti) ült a pár hónapos babajaval. Az anyukának akkora monokli volt az egyik szeme alatt, mint amit a filmekben látni és a szeme nem is látszódott, úgy be volt neki dagadva. A ruhája zilált volt, sok kisebb hátizsák és egy bébihordozo volt nála. Nyugtalannak tűnt. Arra is gondoltam, talán épp most menekul a bantalmazoja elől, hány ilyet hallani.
De valahol bánt, hogy nem tettem semmit. Valahogy csak lehetett volna szegénynek segíteni. De hogy? Hogy kezdeményez az ember így beszélgetést? Mikyen jogon avatkozik bele úgy, hogy nem tudhatja, mi történt. Mit kellett volna tennem?
Ti mit tettetek volna??
Utolsó! Nem tudom miről beszélsz. Ez a baba talán 3 hónapos ha lehetett. Szombathelyrol Pest felé tartó vonaton utaztak.
Nem tudom délelőtt mit olvastál mert ez olyan dél körül volt, ugyanis én akkor szálltam fel a vonatra.
Nem az én dolgom, minek szóljak bele? Ha kér segítséget, hogy pl vigyem a csomagjait azt megteszem, de minek pofázzak bele az életébe? Lehet mondani nyugodtan, hogy nincs bennem empátia, de attól még idegen emberek felé nem fogok empátiát érezni mivel nem ismerem és nem az én dolgom.
Mellesleg van bennem empátia csak az idegen emberek kur***ára nem ”mozgatják meg” bennem ezt az értést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!