Nektek mi/ki segített túllépni életetek rossz időszakán? És hogyan?

Az életemnek volt egy olyan szakasza amikor nagyon magamba zuhantam,az öngyilkosságot fontolgattam.

De egyik este találkoztam a volt osztálytársammal akinek minfig vágytam a barátságára, pont azért mert olyan jókedélyű volt és ez belőlem hiányzott.

Leültünk egy padra és elmondtam neki mindent.Ő volt az első ember aki igazán meghallgatott és ettől sokkal könnyebnek éreztem magam.Erőt adott hogy kilábaljak az akkori helyzetemből.Később is volt hogy segített és jó barátok is lettünk, de akkor már teljesen rendbe jöttem lelkileg,voltak céljaim,terveim a jövőre nézve.

Senki.

Család csak az Édesapám, de ő egyszerűen nem hagy magamról beszélni, még a fizetésemelést is alig tudtam elmesélni neki (igen, néha jó dolog is előfordul velem, mármint írom ezt az emelésre).

Barátok lehurrognak, azért nem sikerült munkahelyet váltani, mert nem akartam, ugyan miért vagyok stresszes stb.

Apum is, barátok is a saját dolgaikra és általában a nyomorukra terelik a szót. Van, hogy nagyjából szóhoz se tudok jutni.

A meló monoton, a kolléga, aki velem egy irodában ül, terrorizál, ma is csak beszólni tudott, azóta kuka csendben ülünk. Másik irodában beszélgetnek...

Szóval semmi.

Halálra hajtom magam, hogy miután nem sikerül kitörnöm, legalább elmondhassam magamról, hogy megpróbáltam.

26/L

(igen, az vagyok)

Párkapcsolat, ami aztán a következő rossz időszakot hozta/hozza

Alapvetően alkalmatlan vagyok rá, mégis így alakul