A magyarok többsége miért ennyire frusztrált, negatív?

40 év kommunizmus, mindent és mindenkit lenézünk, kihasználjuk félre vezetjük.

Tegnap voltam Bécsben és egy olyan euforikus boldogság érzetem volt, hogy még nem éreztem ilyet vagy csak nagyon régen. Néztem ahogy mások mosolyognak, és átadták azt a jó hangulatot. Itthon mindenki komor és ez az elfogadott, habolsog vagy akkormár közösség romboló vagy. Magunkban kell a hibát keresni és megoldani a problémát.

Én ezt sosem értettem.

Megyek az utcán, elgondolkozom, néha a napi teendőimen (és ez nem feltétlen stresszes számomra), néha érdeklődési köreimről, néha emberekről, néha sztorikat kreálok magamban. Közben semleges arcot vágok. Mosolyognom kellene magamban?

Más is gondolom zenét hallgat, a járművön olvas cikkeket, regényt, chat-el, közben semleges arcot vág.

Mindemellett el tudom képzelni, hogy negatívabb nép vagyunk, mint az Európai átlag. Nagyon kritikusak vagyunk, kishitűek és úgy gondolom, nem feltétlen tudunk kiállni magunkért és nem feltétlen merjük elhinni, hogy a sorsunkat mi (is) alakítjuk, beleszólhatunk. Legyen ez politika vagy az egyén saját boldogulása, karrierje.

Ugyanakkor megtépázott minket a 2 VH, utána 40 év kommunizmus, a "rendszerváltás" óta pedig... volt egyáltalán normális kormányunk?

Bár én kíváncsi lennék, hogy azok (akár azok a népek), akik hangosan beszélnek, sokat nevetnek, sokat mosolyognak, valóban boldogabbak, vagy csak azt akarják mutatni? Olvastam a GyK angol nyelvű megfelelőjén egy hozzászólást rólunk, magyarokról: komorak, de én ezt bírom bennük, ugyanis őszinték. Nem játszák meg magukat.

Háromszor voltam Bécsben.

Én semmi euforikus hangulatot nem éreztem.

Legalább 70 évvel van Budapest lemaradva Bécstől; megfogott engem Bécs különleges hangulata - de ugyanakkor Budapesthez való hasonlósága. Viszont nem éreztem, hogy bárki is boldogabb lenne, jaj eufória...

Viszont itthon is... menj ki egy parkba, játszótérre, a belvárosba. Sok ember van kint, sétálnak, beszélgetnek, kutyát sétáltatnak, futnak. Semmi extrát nem érezni.

Pontosan ahogy 2-es írja,én Müchenben is ezt láttam,annyi nyugodtságot sehol se éreztem még,itthon mindenki meg van veszve.

Ez a kommunizmus hozadéka meg a változást nem kezeljük normálisan,plusz még mindig az állam oldja meg nem mi a dolgokat erre várnak,és nem fejlődnek az emberek,nem tesznek érte,hogy jobb legyen.

Kint németben rengeteget dolgoznak mindenki odateszi magát.

Az emberek ezt nem látják,hogy nem azért dolgoznak mert jól keresnek alapból hanem azért keresnek jól mert működik az ország mindenki odateszi magát és nem tessék lássék módon csak éppen,hogy.

Ez pedig generálja,hogy itthon nincs pénz,de ez pont azért van mert leszarják a munkát.

Ez egy ördögi kör.

"Ez a kommunizmus hozadéka meg a változást nem kezeljük normálisan,plusz még mindig az állam oldja meg nem mi a dolgokat erre várnak,és nem fejlődnek az emberek,nem tesznek érte,hogy jobb legyen."

Ezt a végtelenül süket és ostoba szöveget, hogy a "kommunyizmusmiattvanmegazemberkelvárjákhogyazállam" blablabla fejezzétek már be!

Komolyan ki olyan sötét, hogy azt higgye, hogy HARMINC ÉVVEL a rendszerváltás után még bármire hatással van ami 89 előtt volt?

Ébredjetek már fel, aki ma 40 alatti az vagy nem is élt vagy kicsi gyerek volt a rendszerváltáskor. A legfiatalabb generáció, akinek még tényleges emlékei vannak arról, hogy milyen volt a Kádár-rendszerben élni és dolgozni azok az 50-es éveikben járnak. Meddig fogjátok még előhúzni ezt az ostoba "a kommunizmus miatt rossz minden" kártyát?

A slusszpoén a bezzeg Németországban az állam sokkal többet és jobban beleszól az életedbe és cserébe többet segít ha szarban vagy mint nálunk a drága magyar állam. Szóval vicces, hogy pont a bezzeg németeknél van leírva, hogy "mindent az államtól várnak el" amikor szinte minden nyugati államban erősebb a szociális háló, magasabbak az adók, cserébe jobban törődik az állampolgárokkal.