Miért baj az, ha az embernek van véleménye és azt ki is meri mondani?

Szar környezetben vagy.

Esetleg szándékosan keresed az ilyen környezetet, hogy ott megnézd, hogyan reagálnak rád, mert valamiért érdekes neked ez a dolog.

Egyáltalán nem általános, hogy negatívumnak számítana, hogy valaki megnyilvánul.

Az emberek nem akarják hallani az igazságot, mert nem akarják, hogy az illúzió, amiben élnek, tönkremenjen.

Ugyanakkor tudnod kell, hogy a világ a tetteid alapján változik, nem a véleményed alapján.

A társadalmi felépítés nagyjából így néz ki: Vélemény alkotóból van 10 000. Igazán megmondóból van 5. Cselekvőből meg van 1.

Tehát, amikor felborul egy kuka és emiatt a járda 3/4-e nem járható, az emberek többsége anyázik egyet és kevés hős van, aki felemeli azt a kukát, hogy a többiek el tudjanak menni mellette. Ilyenkor van olyan ember, aki azt mondja: na végre, hogy megcsinálta, nem igaz, hogy ennyi ideig tartott. Na ők az igazi rákjai a társadalomnak. Mint a Fanni a Survivorból: nem csinál semmit, de aki csinál valami, arról van véleménye és olyan elvárásokat támaszt másokkal szemben, aminek saját maga sosem felel meg.

Az hatalmas tévedés, hogy maga a kritika jobbá tesz dolgokat. Ha csak a hibákat emeled ki és hibáztatsz másokat, attól csak kiemeled a negatív dolgokat. Nem fog változni semmi, de legalább valaki rosszul érzi majd magát. Ha nem vagy asszertív és nem adsz javaslatokat, vagy lehetőségeket a javításra, nem fog javulni semmi. A másik agresszív, vagy manipulatív ledöngölése sosem akarja célként a változást, csak a másik vesztesként, felelősként, hibásként való beállítását.

Szerintem alapvetően nem a vélemény nyilvánítással van baj, hanem azzal, hogy sok ember nem tudja kulturáltan tálalni azt. Az sem mindegy mikor, kinek mondja az ember. Igaz a mondás, hogy a vélemény olyan mint a s3gglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.

Vagy van aki kifejezetten "sportot űz" a negatív vélemény alkotásból. Aki mindig mindent kritizál, mindig minden szar neki, mindig mindentől tud jobbat, mindig mindent bírál. Az például kifejezetten taszít, mikor szaroznak valamit, ami épp nekik nem tetszik. Vagy azzal próbálják magukat fényezni, hogy másokról lekicsinylően, "kritikusan" beszélnek.

Szerintem sok esetben sokkal jobb a "közönnyel reagálás". Mert ha nem érdekel, vagy nem is tetszik attól még tiszteletben tartom azt, hogy másoknak meg igen.

Vagy szeretik azt mondani, hogy az igazság fáj. Ezt azért illik kiegészíteni azzal, hogy a kritika, "őszinte vélemény" sem feltétlenül a fene nagy igazság. Úgy mondanám, mindenkinek megvan a "maga igazsága" amit ilyen-olyan módon próbál a másikra erőltetni.

Most, hogy aludtam egyet, eszembe jutott: Azért van, hogy segít a kritika. Van építő jellegű kritika is. Csak ezt nem szoktam használni. Sokkal hatékonyabb a FEEDBACK, a VISSZAJELZÉS. És ennek van egy kulturája, amit otthon kevesen ismernek.

Amikor azt akarom, hogy valaki észre vegye magát, megkérdezem, hogy adatok-e visszajelzést. Másik alkalom, ha ő maga kíváncsi, hogy milyennek látom őt. Illetve projekt munka végén is szokás visszajelzést kérni egyes kultúrákban, hogy tudjon fejlődni az egyén önismerete.

Ilyenkor előre felkészülten és nem érzelmektől vezérelve elmondom neki, mit csinált, ami nekem tetszett vagy nem tetszett. Ezt úgy adom elő, hogy szendvicset gyártok: +-+, +-+-+, +-+-+-+. Azért kezdem és zárom pozitívummal, hogy véletlenül se gondolja, hogy ez egy kritika, avagy letolás, és azért rakok bele negatívokat, hogy ne legyen hízelgés. Ha csak pozitívat mondom az hízelgés, benyalás, abból a fele nem igaz, a másik fele unalmas, nem őszinte, nem lehet komolyan venni. Ha csak a negatívat mondom, az a teljes megelégedetlenség és azt jelenti, hogy semmibe veszed az emberben az igyekezetet és egy bántát adsz át, pedig nem ez a célod.

A szendvics megmutatja, a másikat miben látom jónak. És megmutatja, miben van lehetősége fejlődni. Fontos, hogy egyértelmű legyen a különbség. Pl: lazán veszed a munkaidőt - ez azt is jelenti, hogy tök jó, hogy így is kész vagy a munkáddal, meg azt is, hogy emiatt a többiek nehezen tudnak együtt működni veled.

A visszajelzés nem bíráló. Nem jelzőket aggaszt a másikra. Azt mondja el, hogy lehetőleg objektívan miként látod a másikat: mit tesz, mik a szokásai, amik tetszenek, nem tetszenek. A nem tartod be a munkaidőt, nem egy bírálat, hanem egy tény.

Ez után a lépés, hogy bele kérdez a visszajelzést kapó a számára nem világos részekben, illetve abba, hogy miként tudna változtatni a negatív dolgokon. Ha ezeket nem kérdezi, nem megyek tovább.

Ilyenkor lehet kérni fordított szituációt, hogy aki eddig adott, az kapjon visszajelzést. De ez is csak akkor, ha kéri.

A lezárás, hogy meg köszönik egymásnak az észrevételeket és esetleges javaslatokat.

Még egy fontos eleme, hogy mindkét fél tisztában van a visszajelzés (feedback) során, hogy miről szól ez.

És ezekről vannak tök jó könyvek, előadások. Telefonról most csak ennyit tudtam bepötyögni.

" a megalapozott kritika az előrelendítője a dolgoknak, ez tesz jobb minőségűbbé dolgokat, ez tud irányt mutatni"

Ha azt mondod, hogy ez a fotó sötét és életlen, az csak egy kukacoskodó kritika marad. És szó sincs arról, hogy iránymutatást adtál volna ezzel. Ahhoz el kellett volna mondani, hogy hogyan kell jól csinálni. Na a negatív emberekből ez hiányzik. Csak kritizálni tud, jobbítani nem. Ezért nem szeretik.

Nyugodtan lehet a pogácsámra mondani, hogy s z a r, de ha te jobbat sütsz, és meg is tanítasz rá - akkor lesz építő jellegű a kritika, és lesz barátság köztünk.

Ha vacak a pogi és nem tudok jobbat sütni, akkor nem is lehetek a barátod, ha megmondom, kemény, túl sós, ragadós, vagy egyéb negatív jelzővel illethető a pogid?

Jobb szerted azokat az embereket, akik a lelkedet simogatva hazudnak, mint azt, aki akkor is megmonják az igazat, ha az kényelmetlen?