Nagyon erős honvágyam van, aki járt már így az mit tett?

Nyaranta szoktam tenni egy fordulót kerékpárral Győrből Bécsbe. A világ legélhetőbbnek nyilvánított városában nekem is mindig honvágyam szokott lenni. Az segített hogy mielőbb a szabad természetbe kerékpároztam, például ami hazafelé van a nagy nemzeti park. Ott már nem hogy honvágyam nincs, de otthon érzem magam. Meg az ott elszórt tanyavilágban is, bár odakinn mást jelent a tanya a jómódú parasztgazdaságaikkal.

És még a bécsieknek is "honvágyuk" szokott lenni. Méghozzá az ember ősi otthonába vágyva, a természetbe. Ezt tőlük tudom. Ezért például Bécsben a vizek partjain kialakítottak egy konyhakertet maguknak, persze nem azért hogy ne kelljen a boltban venni a zöldséget és a gyümölcsöt, hanem azért hogy a Tüskevár Matula bácsijának érezhessék magukat, meg azt az illúziót keltve maguknak hogy ők most szabad parasztemberek valahol a természetben. És így már jobban elviselhető számukra a város.

Ausztriában a vidéket nagyon szeretem, ott nincs honvágyam. Tán azért mert úgy érzem magam ott mint a 80-as években a szülőfalumban Magyarországon. Még az sem baj ha rájövök hát hogy nem is magyarul beszélnek.

Gondolom egyik városban dolgozol és laksz albérletben ott. Az ottani városokban érezhető honvágyat nem annak tulajdonítom mert külföld. Hanem mert elszakadtak az ember ősi otthonától, a természettől. De ez van idehaza is és tán az egész világon akkor ha a városokból túlságosan hiányzik a természetes élettér. De akkor is honvágyat érez az ember ha túlságosan érzi a modern rabszolgaságot. Bár nem dolgozom Bécsben, de nekem a mentális atmoszférája igancsak modern rabszolgaságnak tűnik, függetlenül a jó fizetésektől.

hát figyelj, én is itt vagyok bécsben, de hogy őszinte legyek, a barátokon/családon kívül semmi nem hiányzik abból a lepra országból, velük meg folyamatosan dumálok, visszajárok értük magyarországra.

nem vagyok amúgy egy nagy pszichológus, de nem segítene a honvágyadon, ha elfogadnád, hogy itt vagy ausztriában, és nem egy álmagyarországot emelnél magad köré a többi magyarból?

A honvágy sajnos ilyen, vagy elmúlik egy idő után, vagy nem tudod leküzdeni.

Nekem nem sikerült. Másfél évet éltem Németországban, de nem tudtam beilleszkedni, pedig nyelvi akadályaim nem voltak. Mindig kívülállónak éreztem magam, sosem találtam a helyem, borzasztóan hiányzott az otthoni környezet, annak ellenére hogy a munka és a pénz jó volt. De ott mégis rájöttem, hogy csak ez számít.

Másfél év után hazaköltöztem. Szerencsémre most itt is van egy jó munkám, és azóta boldogabb vagyok, mint kinn bármikor. A szeretteim közel vannak, nem csak egyedül magamra számíthatok, mindig van, aki segítene ha bajba kerülnék. Ez a fajta megnyugtató közeg többet ér számomra a sok eurónál.

Szóval én azt mondom, kitartást neked, próbáld meg legyőzni, de ha nem megy, még mindig hazajöhetsz.