Miért viselkednek másképp az emberek egy másik emberrel, ha annak meghalt valakije?

Én meg csak empátiát látok ebben. Attól hogy az illetőnek meghalt valakije nem fogom megkedvelni. Nem is kell mutatni hogy kedvelem. Viszont azt tudom hogyha én padlón lennék ennyire és még rúgnának rajtam akkor az milyen rossz lenne, ezért ilyenkor én se rúgok belé, esetleg olyanban is segítek amiben máskor nem.

Nem azért mert kedvelem, nem azért mert bármit kapnák vissza. Egyszerű empátia.

Bántani abban az időszakban nem akarják, normálisan gyászt kifejezni nem tud sok ember, akkor inkább egy köztes állapotot kialakítva viselkednek vele szemben: akár képmutatás, akár nem. Vagy jobb lenne, ha csak ellenne a gyászában, és mintha "mi sem történt volna" állapotot fenntartani?

Ki tudja mi a helyes...

Szerintem nem kell jobb embernek lenni. Elvárni meg még genyóbb dolog. Valakinek meghal az édesanyja, elképzelhetetlen veszteség, mások meg nézik, hogy "na, ettől legalább jobb ember lesz". Senkinek nem kell változni körülötte, csak annak, akit épp veszteség ért? Legyen rajta dupla teher?

Lehet, hogy téged a gyász jobb emberré tett, de annyira mégse, ha másokon is számonkérnéd ezt a változást.