Csak addig kedvelnek amíg hisznek valakinek?

Egy üzletember személyi ügyintézője, asszisztense vagyok, ehhez mérten elegánsan öltözöm, a munkaadóm egy elegáns autót is biztosít. Sajnos amióta itt dolgozom észrevettem hogy sokan dörgölőznek hozzám mert azt hiszik “sokat érek”. Amint kiderül, hogy a főnökömé az autó, albérlet a lakásom, nem vagyok vállalkozó, már nem vagyok érdekes. Igaz ez nőkre és férfiakra is. Eleinte azt hittem hogy a jó öltözködéssel elegáns lettem, megjött az önbizalmam, jól mutatok és azért kezdtem el tetszeni a nőknek, de sajnos nem így van. A barátkozó srácok meg mind valami üzleti dolgot remélnek tőlem, pl az egyikük ügyvéd és adta azonnal a névjegykártyát hogy menjek hozzá, meg adjam másoknak is. Elhívott ebédelni is! Aztán amióta kiderült az egész, a főnökömről kérdezget, “odaadtad neki a névjegyem?”, vele akar megismerkedni.

Tényleg ennyire számít a státusz? És nem csak a sznobokra érvényes ez sajnos, mert amikor jártam a főnököm ingatlanbefektetéséhez felügyelni, minden ott dolgozó munkás tisztelettel beszélt velem és én is velük, de amint megtudták hogy a szavaikkal élve én egy idézem: “csicska” vagyok, azóta kutyaként beszélnek velem, nem válaszolnak a kérdéseimre rendesen. Pedig velük kapcsolatban is nagyon örültem hogy kialakult egy kölcsönös tisztelet, még mondtam is a páromnak hogy milyen sztereotípia hogy a melósok bunkók mind. Ezek szerint a vélt vagyon miatt voltak velem tisztelettel.