Huszon-, harmincévesek: ti tényleg visszasírjátok az iskoláséveiteket?
Úton-útfélen azt hallgatom, hogy milyen jó volt kölyöknek lenni, meg vannak zsenik, akik azzal "vigasztalnak" egy-egy elkeseredett tizenévest, hogy majd ha felnőtt lesz, akkor visszasírja...
A huszas éveim közepén azt mondom, hogy a világ minden kincséért se változtatnám magam vissza tizenévessé. Pedig jó osztályom volt, jókat hülyültünk, és ja, jó lenne szerdán inni, aztán csütörtökön szundítani nulladik órán, de ezzel ki is fújt. Akivel akarom, tartom a kapcsolatot, a rengeteg megaláztatás a tanároktól, a házi feladat, a kolesz, meg az, hogy a szülők döntenek mindenről, az a hátam közepére se kell. Van egy munkám, amit szeretek csinálni, oké, hogy túlórázni kell, de mikor lehúztam a 8-10-12 órát, akkor vége, nem kell még otthon bíbelődnöm azzal, hogy mire gondolt a költő (és állítom, hogy túlórával együtt több szabadidőm van, mint gimiben volt, pedig nem jártam 28 féle különórára, csak igyekeztem jól tanulni, elég maximalista vagyok). Kapok érte pénzt, amit be kell osztani egy hónapra, lakbért fizetni, kaját venni, igyekezni félretenni lakásra, megfőzni, kitakarítani... slussz. Komolyan emiatt picsog mindenki? Ha nem tetszik a munka, vagy szekálnak, akkor felmondok és keresek másikat, mint ahogy már meg is tettem párszor pályakezdőként. Ha akarok, továbbtanulok (amit megtettem, és valószínű fogok is még), olyan dolgot, ami érdekel, és nem azt, hogy melyik glükózmolekula hogy néz ki.
Érdekel, hogy csak én tartom-e sokkal jobbnak, könnyebbnek a "nagybetűs életet", vagy vannak sorstársaim.
válasza:
válasza:Hmm. Igen is, meg nem is. Nekem most 31 évesen is vannak olyan álmaim, hogy töri témazáró lesz, és semmit nem tudok. De vannak olyan álmaim, hogy a balatonlellei nyári táborban vagyunk, amit imádtam.
Mondjuk én nem voltam ilyen ivós-bulis gyerek, inkább otthonülős, gépezős. De nekem a suli sokkal nagyobb stressz volt. Mások osztották be az időmet, nem volt pénzem. Korán kellett kelni, nem voltam szabad. És mondom, nekem a szabadság a dolgokban való "nem résztvevést" jelenti. Mondhatok nemet akárkinek, ahogy mindig akartam. Nem kell kikönyörögni, hogy hadd ne menjek gólyatáborba meg szülinapi bulikba.
Felnőtt vagyok, én így szabadabb vagyok, mint gyerekként. Nem utáltam gyereknek lenni, csak folyamat stresszben voltam.
válasza: válasza:"Felnőttként nem rossz, hogy mások osztják be az időnket (vagy a körűlmények), korán kell kelni, nincs pénzünk, folyamatosan stresszben vagyunk?"
A magad nevében beszélj kérlek. Rengeteget tanultam azért, hogy olyan munkahelyem legyen (és lett is!), ahol én osztom be az időmet, szeretem csinálni a munkám, ami egyben az egyik hobbim is, van pénzem és nem stresszelek. A gyerekkorom pedig maga volt a pokol, miért sírnám vissza?
válasza: válasza:#13, Gyerekkent nem ez volt inkabb?
Szulok osztottak be az idodet, koran keltel a suli miatt.
Viszont felnottkent dolgozom, igy van penzem, a streszt meg csak masok hisztijeibol ismerem.
válasza: válasza: válasza:"Felnőttként nem rossz, hogy mások osztják be az időnket (vagy a körűlmények), korán kell kelni, nincs pénzünk, folyamatosan stresszben vagyunk?"
Én osztom be az időmet, nem kell korán kelnem, van pénzem, nem vagyok stresszben.
Saját tapasztalatokat várt a kérdező. Nekem felnőttként jobb. Ez nem jelenti azt, hogy objektíven felnőttnek lenni jobb. Nekem igen.
válasza:A munkahely határozza meg, hánykor keljünk.
Egyébként én inkább kelek korán, csak hadd végezzek is korán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!