Gyüjteni szeretnék egy hajléktalan számára, hogyan tehetném meg?

Inkább nekem gyűjts, kérdező!

A hajléktalan menjen disznókat gondozni tanyára:

[link]

Adnak ingyen szállást!

A hajléktalanoknak,az éhezőknek,vagy az egyéb (bármire)rászorultaknak nem az adakozás a megoldás!

Segíteni csak egy "elindítással" lehet nekik,egy munkahellyel,munkalehetőséggel,illetve egy kisebb albérlet kezdő finanszírozásával,és némi tiszta ruhával,meg alapvető felszerelésekkel,dolgokkal.

Eztán ha nem tud,vagy nem akar boldogulni,akkor az ajándéklakást sem becsülné meg.

Ez olyan kb.,mint amikor van egy kép síró gyerekekről,és mindig az épp kormányzó miniszterelnök nevével van odaírva a képre(jelenesetben Fidesz),hogy Viktor bácsi éhesek vagyunk,adj enni.

Hiába adnánk nekik enni,pár óra múlva megint éhesek lennének,és lehetne etetni őket a végtelenségig.A megoldás,hogy a szülőknek kell segíteni munkalehetőségben,hogy az éhező gyerekeiket el tudják látni.

Lakásra valót? Ne vicceljünk már. Hány ember lakik albérletben?

"Hallotunk már ilyenről ugyebár"

Akkor mesélek egy másik történetet.

Az illető utcára került. (Önhibáján kivül, de nem is ez a lényeg.)

Az első dolga volt felkeresni egy hajléktalan szállót, hogy legalább aludni tudjon. Másnap nappali melegedőbe ment, ahol segitséget kért álláskeresésben. Ezt tette pár napig, amikor kapott egy munkalehetőséget amit el is fogadott. A főnök tudta, hogy mi a helyzet és nem itélte el. Még ha csak átmenetileg is, de volt egy kis pénze. Sajnos a "kollégák" fúrták ki.

De ekkor sem adta fel. Ismét az álláskeresési újságokat böngészte és talált az ország másik felében "gyári munka szállással" hirdetést. Ott senki nem kérdezte, hogy ki vagy és honnan jött. 4 évet dolgozott probléma nélkül. Aztán őt is elérte a leépités és persze az albérletből is mennie kellett, amit a cég adott (nem ingyen).

Ekkor sem adta fel, nem került az utcára. A spórolt pénzén elhúzott az országból és azóta is fix munkahelyen dolgozik, nem minimálbérért és hosszútávú albérlete van már lassan 8 éve.

Sose gondolt a koldulásra és az utcán alvásra.

Ez nem egy kitalált történet. A főszereplője én vagyok.

Ha valaki ki akar törni, akkor ki tud.

Respect utolsó.

Én is így indultam neki az életnek. 18 évesen elmentem szállásos munkára. Talán mésg kollégák is voltunk. ( Flextronix Zalaegerszeg. ) Ott tettem félre és mikor onnan menni kelett, kimentem Angliába. Most szabin itthon vagyok, erre a 2 hétre kivettem egy szobát. 4 éve kint dolgozok már. Vehetnék egy lakást itthon, de minek.

Lehetetlen nincs. Csak tehetetlen.