Ha a megbocsátás az egyik legszebb dolog, miért nem hajlandóak rá olyan sokan?

Lehet, hogy megbocsátani szép dolog, de ez önmagában nem elég ok arra, hogy meg is tegyük. A versenyló is szép, mégis kevés embert ismerek, akinek van.

Miért nem hajlandóak rá az emberek? Nézz körül, hányan élik úgy az életüket, hogy azt egy régi-régi trauma határozza meg, akörül forog a gondolatuk és nap mint nap felemlegetik, dramatizálják. Amíg magán a traumán nem tudnak tudnak/akarnak/képesek túllépni, és azt a helyén kezelni, akkor a trauma elkövetőjét hogyan tudnák az elengedni mentálisan? Igaz ugyan, hogy a magukkal cipelt fájdalom/bizalmatlanság/keserűség elzár előlük egy csomó pozitív történést, de könnyebb számukra ezt a terhet vonszolni, mint megváltozni.

Tudod, szabadnak és szeretettelinek lenni egyesek számára elképzelhetetlen és rémísztő és sajnos kivitelezhetetlen is. De bocsásd meg nekik, és ne legyenek irreális elvárásaid velük szemben. Mindenkinek jobb úgy.