Ez igaz? “Az emberek legnagyobb része sohasem él igazán. Lábujjhegyen mennek végig az életükön. ”

Nem tudom ki mondta, de Az emberek annyira félnek a haláltól, hogy közben elfelejtenek élni.

Nagyon sok emberre igaz.

Van egy példaképem, de én sem vagyok kivétel. Magam is csak vegetálok a kis életemben.

A példaképem Benedek István Csineva című regényének főszereplője.

A kétkötetes műben a gyermekkorától korai haláláig végig vezet minket az író kalandos életén.

Neve úgy nevezet beszélő név. A Csineva románul azt jelenti, hogy valaki (cineva).

"Este cineva fără bilet?" - kérdezi a kalauz (Van valaki jegy nélkül?)

A főszereplő valaki, azaz senki. Kisgyerek egy patikában, aki lenyel négy követ. A kövek titkosak, bűvösek, átkosak.

Egy budai gyógyszertár titka. A négy kőnek női nevei vannak. És ez a négy nő lesz a veszte.

Lesz szeretkező vándor az osztrák hegyekben, lesz (normálisan) diliház lakója, lesz belőle bíró, megcsalt férj, s hegymászó.

És a kalandok során jönnek szépen sorban ezek az elátkozott nők. Az utolsó a Mont Blank egyik csúcsa…

Nagyon mozgalmas, különleges élet.

Úgy érti a lábujjhegyet, hogy nem mernek élni. Nem merik azt tenni amit szeretnének, amire vágynának, például a rájuk erőltetett társadalmi normák miatt, megfelelési kényszer miatt, vagy múltbeli rossz tapasztalatok miatt. Így elmegy mellettük az élet anélkül, hogy azt tették volna, ami boldoggá tette volna őket.

Ez sokakra igaz. Nem mertem beengedni az életembe valakit, akivel nagyon boldog lehettem volna. Nem mertem beengedni, mert féltem, hogy beigazolódnak a vele kapcsolatos negatív gondolataim, amikről nem teljesen ő tehetett, hanem magammal hoztam őket a múltból. Hiányzik, vele lenne teljes az életem, akkor élnék igazán.

Én ezt így szoktam mondani: Az ember önmaga legnagyobb gátja.

Ez a megfogalmazás is tetszik, van benne valami játékosan szomorú...