Mi a legnagyobb önbizalomdopping? Nektek mi vált be?

Nekem az ha minél jobban függetlenedek a társadalomtól és nem függök egyetlen munkahelytől sem, meg az államtól és bankoktól sem, meg a rezsifizetéstől sem. Éltem már így valamikor a szülői gazdaságban ami egy önellátásra is berendezett falu széli szomszédmentes ház volt.

Szerintem ezt a hölgyek is épp úgy imádhatják, íme egy példa rá:

Erdő szélén házikó

[link]

Persze ez nem azt jelenti hogy például amikor kivonulva éltem a társadalomból, akkor remeteként éltem volna. Épp ellenkezőleg, akkor volt kedvem társaságba járni a közeli városokba vagy a szomszédos falvakba. Az emberek érezték hogy boldog és szabad vagyok, ezért bárki szívesen kereste a társaságom, beleértve a legszebb lányokat is.

El tudom képzelni azt is hogy ma azért zárkóznak magányba az emberek mert nem ilyen életet élnek hanem az ellenkezőjét, vagyis függenek mindentől. Banknak hitelt törlesztenek, munkahelytől függenek, állam beleszól az életükbe, iskolai megfelelési kényszerek vannak, számla- és lakbérfizetési kötelezettségek, stb. Azt is megkockáztatom kimondani hogy a párkapcsolatok széthullásának nagy részét is az említett modern rabszolgasors okozhatja. De még a depressziót és öngyilkosságokat is, lásd annak a rendőrnőnek az esetét akit annyira nyomasztottak a banki hitel törlesztőrészletei hogy végül öngyilkos lett.

Ha lehetőleg semmi ilyen kötelezettségem nincs akkor nekem az mindent visz, az a nyerő. Többet ér a sok pénznél is, mivel voltam már viszonylag gazdag, de egyben városi "rabszolga". És az utóbbi sem nyerte úgy el a tetszésem mint az elején említett életmód.

Szex... Legalábbis nekem az volt

18F

Alapból érdekes kutatás lenne, az ÖN BIZALOM definiálása. Magamban bízni? Hát én soha nem bíztam magamban, mert tudom, hogy ha én meg is tudnám csinálni, a külső körülmények miatt nem mindig sikerül, ergo a kudarcot is a saját számlámra írnám, mivel másokra nem érdemes mutogatni, mi miatt nem sikerült valami vágyam.

Tehát lemondtam rég arról, hogy "majd én megcsinálom, mert képes vagyok rá", inkább csak felkelek, és rövidtávú célokkal foglalkozva, megyek, és csinálom a dolgom.

Ezek leginkább érték-képző, vagy érték-megtartó cselekedetek (fa ültetés, vakolás, tető felújítás, robotépítés, elektronikai szakmai kihívások, stb), és amikor sikerül egy-egy kis projekt, örömmel dőlök hátra, nézve a gyümölcsét.

Ha nem sikerül, megkeresem a hiba okát, majd mérlegelek:

Ha lehetetlen tovább menni benne (párválasztás, mert nem vagyok helyes), akkor nem erőlködöm.

Ha tehetek ellene, akkor holnap folytatom a melót (lehulló vakolat).

A napi mozgatórugó mondat(ok)ba sűrítve pedig az, hogy:

"ha ma meghallnék, élveztem az életet? És ezen túl, ha nem halok meg, akkor gazdagítottam a holnapom, hogy könnyebb legyen?"

Nem szeretek úgy lefeküdni este, hogy "semmi értelme nem volt a napomnak".

Túl rövid az élet, élvezni kell (úgy, hogy ne menjen a holnap rovására, ha esetleg 80 évig élnék).

27F

Nekem például az segített, hogy olyan helyen kezdtem el dolgozni, hogy rá voltam kényszerítve arra, ami nehezen megy: az emberekkel a kommunikáció.

Mivel a munkahelyen adott volt a téma, és minden nap több új ügyféllel, így előbb-utóbb természetes lett a dolog, utána meg már sokkal könnyebb bármilyen más téma felé mozogni nem ügyfelekkel is.

Egyébként ha van egy barátod/barátnőd, aki segít ezeket kihozni belőled, akkor szerintem pszichológus sem kell, menni fog az magától, csak kell egy erős kezdő lökés. És az sem árt, ha utána is kapsz megerősítéseket.

Egyébként milyen céljaid lennének, amiben akadályoztatva érzed magad saját magadtól? Ha nem annyira publikus, privátban is írhatod.

23/F